Csak aki olyan fiatal
| hogy testétől meggyullad inge, |
|
tetteinek is szárnya van, |
| és tüzes nyílként elrepülne, |
|
|
Csak aki olyan tiszta már, |
| hogy a levegőn is átverődik, |
|
húsz évén, táltos paripán |
| rugaszkodik tágas mezőkig, |
|
|
Az érzi csak, micsoda súlyos |
| ragyogás forr a mellkasunkhoz, |
|
| szül minket naponta ezerszer |
| szebbnek, merészebbnek a század: |
| hogy elfogadhasson fiának. |
|
|
|