Ohridi emléksorok

Amikor vendégül lát kissé megnő az ország fogad marasztal búcsuzó nyarával marasztal utolsó mosolyát is elkinálná ha más nincs mert talán többet nem jövünk ide soha többet ahogy a századvégi nyár sem fog visszatérni s ha elbúcsuztat szomorú idővel búcsuztat most kell olyanná válnunk mint amitől elválunk gyümölcs ízétől szerelmesen a lét ízétől bár ezüst már a nászút amit megint bejárunk hogy megkeressük a Hotel Jadránt hol keressük ahol nemcsak a fekhely de az egész december nyár volt augusztus mint ez a nagy zsarát augusztus addig nézzük míg Ohrid képe ránk nem hasonlít mi meg tavához sötétkék tiszta mély tavához s a kékbe nyúló földnyelv hegyén napernyős sörkert hűsében együtt ülünk kettesben mindig együtt ködből szőtt hegyre látni a part sem evilági kiköthetetlen kötelünk oda köthetetlen ahogy az ezredvégi nyár sem fog visszatérni s mi jön utána Uristen mi marad utána