Ijesztő arcmás

Ottfelejtett, elévült műsorújság, szemüveg, tok, ábrándok céduláit célzó öngyujtók körben, hogy kigyújtsák, amit feledni kéne, nem utálni, a veszteglésre jutott tollal együtt csupán a kéz formája szép, a felgyűlt rendetlenségre ijesztő, idétlen fej nehezül, torzult szimmetriája fél szemétől a szája szögletébe merevült rángás, mintha idegzsába bántaná, mégis mi dúlta szét akkor, ha ilyen undor csapott ki az arcon, amikor fényképésze megragadta e belső és a külső összefüggést, s valami rettenetes gondolatra kaphatott választ, ekkora feszültség csapta meg őt is? a kor árulása miatt kitört düh istenkáromlása?