Az irka története

(a puszta)

ahogy ő délutáni fényt

tarajra vesz, fonák rejtekhelyén

szőrtelen hajlata,

ahogy mégis egyröptében elér,

pedig nincs senki még,

hónak árnyék a vízjele,

ahogy szirom sóhajtja szirom,

s a rózsa elszinesedik,

gerincén eltörik,

ahogy a csavaros öröm

a sikoly késhegyén,

pedig nincs senki még,

ahogy az árnyék útra tér,

egy lábért, ahogy útra tér.

(az áldott)

mielőtt ledőlne a fa, ide lépeget,

benne áll meg a fa, belebújik a lián,

mielőtt elszáradna a lián,

a darázs idejár, mielőtt

fulánkja kihabzana,

málnásszájú gyerek, mert labdát idevág,

kert lesz itt, ahol labdát meg nem talál,

mielőtt levéllé omlana,

kígyó! kígyó! gondtalan gondolat,

napfény hasad, sugárból lesz sugár,

mielőtt tűzzé bomlana.

(az átkozott)

hol a rejtőzködő? elveszett,

hol? hártyák mögött?

a sorok eresze alatt?

a felakasztott, felnyársalt, levágott,

az a sok lüktető darab

hurkok, nyilak között?

kínzószerszámból görbített nevű,

görnyed neve mögött?

szavak ól-padló alján?

pókhálóban? penész-szakállban?

hiszen ki adja se látja,

keresi, nem találja,

melyik leírhatatlan szóba költözött.

(a kitett)

Csuk-nyitva-nyit-kicsukva

szélforgó malom,

őrölt fogalmak kínja,

nyit-csukva-csuk-benyitva,

egyszerre állva-csukva,

azonnal sárga lom,

kit-kit magába csukva.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]