Pásztorkalapok álma

Elhallgat a puszta, a pásztorok állva nyakukat behúzzák a szőrös subákba, csöndben vannak most is, lesik a sötétet, pedig napvilágnál se igen beszéltek. Csikós- juhász- kanász-kalapok alszanak, azt álmodja az a háromféle kalap, hogy a szélső háznál kezdődik a vásár, a Nap árvalányhaj-csokorban alászáll, a szél zöld szalagot fércel oldalukra, úgy állnak a szélben szemöldökre húzva, csak akkor billennek jobbra kettőt-hármat, mikor a pásztorok vígan paroláznak, mikor illatozik pecsenye, pohár bor, s már nagyon behajlik a csillagos sátor, elől pöndörülnek, kajlán hátra dűlnek, álmukból a széles pusztára terűlnek.