Krumplinyomó huszár

(Változatok Schéner Mihály műveire)

Életfa

Tükrös tavasz közeledik,

fám fölülről fényesedik,

madár szól a felső ágán,

koronája szivárványán,

első szava bimbót hajt ki,

nekem se szabad hallgatni,

másik szavára virágok

nyílnak, sípolok virágot,

harmadik szavára gyöngyöt,

serkentünk zöldpihés gömböt,

gyöngyöcskét gömbbé, gyümölccsé,

mintha tél se lenne többé.

Virágosat álmodtam

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

Mákgubófejű kakas-huszárok

Köszönjetek, ha anyám földjén jártok,

még akkor is, ha senkit sem találtok,

kakas-huszárok,

mákgubófejű kakas-huszárok,

hullassatok anyámnak kék virágot,

hullassatok piros, fehér virágot,

kakas-huszárok,

mákgubófejű kakas-huszárok,

ömlesszetek az édesemnek mákot,

rétesre mákot, mikor arra jártok,

kakas-huszárok,

mákgubófejű kakas-huszárok,

hogy boldog arccal gondoljak tirátok,

amikor messze jártok, messze jártok,

kakas-huszárok,

mákgubófejű kakas-huszárok.

Hüvelyk ujjam vadászni ment

Hüvelyk ujjam vadászni ment,

a-tíri-tári-hahó,

vállán a puska nem pihent,

a-tíri-tári-hahó,

fölállt a nyúl, bukfencezett,

a-tíri-tári-hahó,

a magasból hanyatt esett,

a-tíri-tári-hahó,

mutató ujjam érte ment,

a-tíri-tári-hahó,

középső ujjam is megjelent,

a-tíri-tári-hahó,

de gyűrüs ujjam ette meg,

a-tíri-tári-hahó,

kisujjam azért oly kicsi,

a-tíri-tári-hahó.

Szamár-huszárok

Hát az a sok málhás szamár

mért nincs jelen, ha áll a bál?

Hát az a sok málhás szamár

ha áll a bál, magában áll?

Szól az egyik málhás szamár,

hova lett a szamár-huszár?

Szól a másik szamár-huszár,

hova lett a málhás szamár?

Szól az egyik szamár-huszár,

mért nincs jelen, ha áll a bál,

hát az a sok málhás szamár,

ha áll a bál, magában áll?

Elveszett drága lovam

Elveszett drága lovam,

falovacskákkal keresem, hiába,

jaj, de megörülne

fapatáik kopogására,

jaj, de megéhezne lovam,

hazai, remegőfüvü rétre,

ha meglátna, szárnyon szállna,

röpülnék én is eléje,

minek a jászol, lovam,

minek a rét meg az őszi szalma?

szomorúak a falovak is ha nem jössz

rézre, ezüstre, aranyra.

Pásztorkalapok álma

Elhallgat a puszta, a pásztorok állva

nyakukat behúzzák a szőrös subákba,

csöndben vannak most is, lesik a sötétet,

pedig napvilágnál se igen beszéltek.

Csikós- juhász- kanász-kalapok alszanak,

azt álmodja az a háromféle kalap,

hogy a szélső háznál kezdődik a vásár,

a Nap árvalányhaj-csokorban alászáll,

a szél zöld szalagot fércel oldalukra,

úgy állnak a szélben szemöldökre húzva,

csak akkor billennek jobbra kettőt-hármat,

mikor a pásztorok vígan paroláznak,

mikor illatozik pecsenye, pohár bor,

s már nagyon behajlik a csillagos sátor,

elől pöndörülnek, kajlán hátra dűlnek,

álmukból a széles pusztára terűlnek.

Vásárfia

Istók, fuss a passzusért,

vásár után nyulkálhatsz a ludhusért,

te kapod a farka-pénzt,

amennyit az öreg lovunk farka ért,

jut neked, te gyerek,

bugylibicska, similabda rengeteg,

rengeteg vásárfia,

mézes-mázas kalácshuszár bajusza,

kalács-ló patkónyoma,

kalácsmalac kalácsfarka kunkora.

Alku

– Mennyiért adja rossz lovát?

– Ötezerért legalább.

– Mutassa lova rossz fogát!

Nem ér ez ötezret, hallja-e?

– Nem adom alább!

– A csodát! A szája vén sütőlapát.

Vékony a lába, mint a nád.

– A csodát! Hajlik a lába, mint a nád.

– Négyezer ötszáz, hallja-e?

– Négyezer nyolcszáz legalább!

– Ilyen soványt? Kiböki a csont az oldalát!

Négyezer hatszáz, hallja-e?

– Négyezer hétszáz, nem adom alább!

– Itt a kezem, nem disznóláb,

négyezer hatszáz ötvenöttel jól járt,

s fizeti az áldomást!

– A csodát! Fizesse kend legalább!

Sumákolók

Fehér tenyerű szőrös kéz,

öt sumák egy zsákot néz.

Barna medvebőr subák,

zsákon guggol öt sumák.

Öt sumák-ujj, öt köröm,

ötvenszeres káröröm.

Enyém a zsák, tied a pelyva,

tied a pelyva, enyém a zsák,

enyém a zsák, tied a pelyva,

tied a pelyva, enyém a zsák.

enyém a zsák,

enyém a zsák…

mondaná, de elhallgatja

az az öt sumák.

Itt a bicska, bugylibicska

Itt a bicska, bugylibicska,

nyitva, csukva, csukva, nyitva,

ha becsukom félakkora,

ha kinyitom kétakkora,

kérem, ez egy olyan gyártmány,

száztizet rendelt a császár,

az a zsivány Sobri Jóska

evvel rontott rá a grófra,

a komtesszkát megszerette,

a nyeregbe fölültette,

itt a bicska, bugylibicska,

öreganyám evvel hámoz

kolompért a vacsorához,

öregapám evvel farag

fasípot a fűzfa alatt,

még a sípja is azt fújja,

itt a bicska, bugylibicska,

ingyen adja Miska bátyja,

vagyis SCHÉNER M. és TSA,

ha kinyitom, ha becsukom

tíz forint az ára!

Struga manó

Struga manó, Struga manó,

nem látható, csak hallható,

mert trappol ám piros lován

a szekrényben, a zöld mohán,

de minden évben egy napon,

a sátoros vasárnapon,

mutatja csöpp tekintetét

egy ennyi-mennyi-semmiért,

előrántja a balkezét,

balkeze után jobbkezét,

pislog a népre, mit tegyen?

meghajlik illedelmesen,

a bámészkodók fölvidúlnak,

bukfencezik a publikumnak,

bukfencből fencbe bukik,

ha a búcsú búcsuzik.

Csepürágók

Megjöttek a csepürágók,

csepüt rágtak,

azért ványadt,

azért sápadt

mindegyik,

kis kalácsért,

tiz fillérért,

kiesett kocsikerékért,

kutyagumi elejéért

magukat teszik-veszik,

itt az erőművész apja,

hegyesen áll a kalapja,

itt vannak a kardnyelők,

boszorkányszél-terelők,

rézevők a résztvevők,

a bűvész bűvölködik,

minden művész működik,

úgy teszik, hogy elhiszik,

mikor nagyon elfáradnak,

tapsok alá fekszenek,

öt ujjukkal rám mutatnak:

te sem adtál eleget.

Két virág egy pár

Virág leszek, tied leszek

virágok vitéze, virág,

de mondd, hogyan nevezzelek,

s hogy szólítsam paripád?

Rózsa vagyok, ha úgy akarod,

paripám Rózsafa-ág.

Rózsa leszek, tied leszek,

rózsák vitéze, virág,

veled bárhova elmegyek,

de melyik ország a hazád?

Virág-világ, ha úgy akarod,

a nagy Virág-világ.

Virág leszek, tied leszek,

világok vitéze, virág,

de ha támad téli förgeteg,

megvéd-e ármádiád?

Melléd adok, ha úgy akarod

száz gránát-gránátalmafát.

Kátai kotló

Lina néni megbotlott,

mikor tyúkja megkotlott,

kátai kotló,

csetlő-botló,

kazal elé bicegett,

szalma-fészket keritett,

kátai kotló,

csetlő-botló,

kilenc tojást lerakott,

mert a szomszéd is adott,

kátai kotló,

csetlő-botló,

ahhoz még egy pintytojást,

három vadgalambtojást,

kátai kotló,

csetlő-botló,

tyukocskája arra ült,

maga meg a tyúkra ült,

kátai kotló,

csetlő-botló.

Pásztorkirályok

Az a fényes pásztorcsillag

három pásztor előtt ballag.

Az a három pásztor nem más,

Víg Pál, Nagy Pál, Víg Nagy András.

Azzal a fa-koronával,

azzal a kender-szakállal?

Az a három pásztorkirály

megáll, hol a csillag megáll.

Nem pipálnak, csak pihegnek,

hosszú úttal dicsekednek.

Mikor megúnják az állást,

három szívben lelnek szállást.

Krumplinyomó-huszár

Hova vágtat a krumplinyomó-huszár?

– Amerre az esthajnal csillag áll.

Mit akar ott a krumplinyomó-huszár?

– Azt hiszi krumpliföldre lel talán,

A csillagon krumplit sosem talál!

– Hát elmegy más csillagra azután.

Ha ott se talál, akkor mit csinál?

– Felhőt nyom a krumplinyomó-huszár.