Ötödször az agy

Elpukkant szappanbuborékból   megjósolom magányodat magad leszel majd néha-néha   magad miatt leszel szabad olyan leszel majd néha-néha   megérzed boldogságomat mert velőm szürke omladéka   megszülte lányomat te voltál az elmondhatatlan   megjelentél nem mondod el miféle az elmondhatatlan   mert benned újra vágyra kel s várod míg velődből kipattan   új szád új arcod új magányod mikor a nyál és vérhabok   halott szivárványt írnak szádhoz