Másodszor a láb

Míg a talp függőleges   habfehér leplet támaszt csak sírás van meg   álomnélküli alvás nincs semmi baj az emlő   kisüt hajnalban a nap-úton úszik fölötted találkozik   a meddő holddal égbolt irgalmából kiesve   kitagadva a madarak közül hová kezdjük a járást?   az első fáig háromszor nagyobb úton mint a hajósok háromszor bele   süllyedve a földbe minden föltámadáskor kitisztul   fölötted isten-arcom kezemből kikapcsolódva   tovább tovább cipőtlen a homok tepsimelegében tüskés   haraszton sohai hazaérkezésre lábnyomokért rajonganak a férgek   s ha víz is gyűlik itatónak jó a madárnak