Utolsó földi szavak

(Kérve) Anyám, ki fiut szültél, ne feledd, fiadat melledről leválasztja az ország, ne kösd magadhoz, szeresd, hadd tölthesse be sorsát, szárnya nő, hadd legyen szárnyanőtt, újabb csillagok hóditója, szeresd, mikor az árva föld kifordul alóla.   (Magyarázva) Engem csak megszültek, kibírtak, föltápláltak, mert jól szerettek, engem csak megbiztak, beírtak, kiválasztottak, hogy lehessek, s én megcsinálom, megadom, legfensőbb csíkja az egeknek, kit a győztes forradalom irgalma sem evett meg.   (Félálmodva) Számok, dolgok, számtalan 48-ok, nullák, ház-sír-mennyboltok, hullák, váz-hír-évrongyok, mostra-való sosem-voltak, másra-való ugysem-voltak király előtt hódoltak.   (Álmodva) Fia fűnek, őse fának, fácántolla havas tájnak, királynője vén császárnak, nem ölének, álmának.   (Magyarázva, álmodva, elhagyva, kérve) Nem tudták mikor megszülettem lesz-e belőlem valaki, sohase hittem, madarat akartam látni, nem akartam, beöltöztettek, ruha lettem, a lepkebábból lepke lettem, repülök, röpültök körülöttem, győzzetek, de el ne mocskolódjon édesanyánk szoknyája.