Csillagra-törők

I. Ördögök hónaljszőréből, angyalok szárnyaporából születtek szárnytalan repülőnek. Mi, föld hangyái és vakondjai, magzatunkat sárba telepitők nézzük a kisértő csodát. Kicsoda szülte őket? Hitük nagyobb, haláluk dicsőségesebb, csillaguk töméntelenebb, ők tudnak igazán visszatekinteni. Bált alájuk! Nézzétek, Holdig nől a babszár, Holdban virágzik, Holdban terem. Tapsot! Táncot! Hahotát! Bankettet! Tüzet! Egy pillanatra sem felejtik el, hogy otthagyhatjuk őket.   II. „Ahová a lélek vala menendő mennek vala, ahová tudniillik a lélek vala menendő és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.”   III. Lepkék libegnek bennem, Boldogok? Boldogok, boldogok, rendkívül boldogok. Lábamnál hullám lába kél, szétloccsan hajszálaimon. Nyugalom, élek, nyugalom. Mintha már álmomból kikelve, ki lárva voltam lepke lennék. Ó, Föld! Ó, bársony! Ó, körbe-körbe! Csönd, jó anyám, csönd, apám, csöndbe, asszony, hazám, gyerek-csönd, csöndbe, csöndbe. Hallatok? Válaszoljatok!   IV. Zöld a… zöld a… igazítsd a… igazítsd a… mondd újra, mondd… nem hallok… begyujtottam… begyujtottam… visszafelé… kezdd el újra… kezdd el újra… Roger… Roger… Roger… Roger…   V. Kimozdítom, lezárom, veszem, adom, hullámzok, azbeszt, csipesz, celofán, dülök, ablak, iszonyú, föl-le, föl-le, közelebb, fejen, talpon, csigolyán, sugárrá, görccsé, egyszerre, csökkenek, nyúlok, ropogok, tükör, törik, közelebb, nem hallok, förtelem, alá, hátha még, mégis, közelebb, behúnyom, kinyitom, kifújom, vissza közétek, vissza kő, roncs, rongy, vér alá, tűz-ék a földbe vissza, zúzalék.   VI. „Jaj, lölke már fönn az égbe örvendez a nagy dicsőségbe. Teste meg már a földbe nyugoszik a nagy Urnak szent nevébe.”   VII. Föl újra, ez a halál sem rosszabb mint a másik. A por föltámadt, mi kapáltuk föl, miatta nézzük az eget. A menny már nem a régi, mintha már meg lenne tapodva, vérrel telecsíkozva, lélegzettel körülszalagozva, virággal teleültetve, velünk szomorítva, velünk teletüzdelve, mosolyainkkal telehomokozva. Fönt látjuk utódaink sírját lándzsásan, vörös csontosan a marathoni temetőt.   VIII. Tananarivói-halál. Bokhárai-halál. New-Orleansi-halál. Tarnopoli-halál. Szarajevói-halál. Arromanchesi-halál. Elisabetvillei-halál. Jeruzsálemi-halál. Nagypiriti-halál. Hirosimai-halál. Granadai-halál. Szárszói-halál. Sirázi-halál. Wittenbergi-halál. Salamancai-halál. Casablancai-halál. Omszki-halál. Tomszki-halál. Zafaranai-halál. Canberrai-halál. Larissai-halál. Santiágói-halál. Greenwichi-halál. Északfoki-halál. Délfoki-halál. Baktéritői-halál. Ráktéritői-halál. Vasárnap-hétfői-halál.   IX. Fényes a feltámadás útja, alatta robbanás, fölötte csönd, a csöndöt belélegzi az ember, az embernek kicsi a föld. Fényes a feltámadás útja, ismeretlen ragyogásban rohan, pontot tesz idegen csillagokra, ki földi anyától fogan. Mint kézről szálló katicabogár, mint kézre visszajáró sólyom, hova száll? micsoda zsákmányra talál? micsoda szabadságba kóstol? Halállal megváltott röpteink jutalma, határtalan világ, fogadj be minket oltalmadba, ringass, mint anya a fiát!   X. „A hegységbe akarok behatolni, ott szerzek hírnevet magamnak, földjén, hová mások írták nevüket, fölírom ott a magam nevét; földjén, hová mások nem írták nevüket, fölírom ott az istenek nevét.”