Apám órája
| a halandó római X-ből s két vonásból. |
| A villanyfény előtti mécsláng. |
|
| Szomorú vagyok mostanában. |
| Lassú a szívverésem. Rámtörő |
| Csak az idő gyors. Inkább |
| százezer évig egy cellában! |
| gyerek se, vénember se lehetsz már, |
| mert akkor nem is volnál. |
|
| Még nem virrad fűrjre, fogolyra. |
| A nyulas rét kaszádra vár. |
| Aromás bársonyban dobogva |
| harákolnak a lovak. Január |
| süvegcukrait ujhold kaszabolja. |
| Csak sírsz még, egyetlen fiú, |
| apád elföldelt simogatása után. |
|
| Miattad van lelke a sárnak |
| nyárosok szüntelen meséit. |
| Vadgalamb-szárnysírásban, |
| fejem hajad füstjébe fektetem. |
| Miattad vannak még fakorcsolyák, |
| gyeplők, igák, cukrok, pásztorbotok, |
| miattad zúg a nagyharang tovább. |
|
| Tűz az egyetlen magyar kikötőben. |
| Sárgaságra ébredsz keleten. |
| fajtádat, legjobb barátaidat. |
| Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc. |
| Voltam ott, ettem lábnyomod. |
| Elmondtam, s csak akkor mondtad el: |
| te lőtted le a Titaniczot. |
|
| Gyűlölöm génjeid ördögét. |
| Te adtad az első poharat, |
| te pofoztál anyát előttem, |
| egyedül vagyok, mint az idióta. |
|
| Rothadt szakállra? Csírás |
| krumplidra? Hulló zsupp-szakállra? |
| Kereked kiesett küllőire? |
| Házadban betörők büdös bűnjele. |
| Nélküled a föld, a bevetett domboldal, |
| Nem is reggelizem. Havad csillogása |
|
| Elviselni a lelőtt repülőt, |
| Kongatnak. A megbecstelenítők |
| zubbonyán mászkál a halál, |
| akár a pók, a halál kiszakadt lába |
| kaszál minden tizedik katonán. |
|
| Itthon maradtál. Ne remegj! |
| nekünk vetni kell régóta, |
| még akkor is, ha más arat, |
| ha csíp a mag, akár a tetű. |
| Csillapítsd ideges orrodat, |
| könnyben ne ázzon tájéka. |
| Ekébe fognád magad is, mert nől a fű. |
|
| Utoljára, mennyből, részegen |
| érkeztem hozzád, kisfiad. |
| Szakálladban felejtem a számat, |
| s elúszik a csalánok folyamán, |
| nem nézek hátra, mégsem érem el. |
|
| A percek lemondatnának rólad. |
| Vén paraszt, veled veszett |
| ház, szerszám, kutya, ló. |
| én nem felejtlek el azért se! |
| Úgy szeretlek, hogy ide nemzelek |
|
| A zsebóra külsején indához hasonló vonalak |
| fekete zománc-mezőben, elől, baloldalon, alul |
| aranypajzs, melybe nem írta nevét az apám, |
| a számlap üvege a mutató tengely mellett |
| eltörött XI óra után egy perccel |
| VI óra előtt két percig, ugyanakkor |
| IX óra egy perctől is indul egy repedés, |
| mely a mutatótengelynél nem ér el |
| órákat római számok jelzik, |
| egytől tizenkét óráig, csak a hatos |
| hiányzik, mert ott a percmutató |
| arabszámú kis köre áll, a számlapon |
| felirás: TAVANNES WATCH CO; a hátsó második |
| és tornyos kastély koszorúval: |
| kerekek tiszta féme az óraperem |
| zöldrozsdás koszorújában, |
|
|
Elpusztított képek alá
|
Mórotz Lászlónak
| Mindentudóvá most feszül, |
| törzsével hökkent folyamot, |
| fényt zsúfol lehajtott fejével, |
|
| ő most teremt pillanatot, |
|
| találkozást ég, föld után, |
| ég, föld között történetet, |
|
| lepkék, tarlók, otthoniak, |
| augusztus péntek délután. |
|
|
| szélfújta behorpadt kalap |
| röpül mellettünk, belefűzöm |
|
| mellettünk, fejünkre zudít |
| holt sirályokat, belefűzöm |
|
| Ha lesz még aki megmarad, |
| s a világ elúszik, belefűzöm |
|
|
| Hiába vár a zöld, nem művel |
| kezem, csak eljátszik a fűvel, |
| mint a hülyék a pillanattal. |
| Mit cselekedjek önmagammal? |
|
| nézzek az emberek szemébe, |
| mint földi-kutya az enyémbe, |
| olyan félelmes tekintettel, |
| hogy már puska kell szemem ellen? |
|
| ideggyulladást egymás között! |
|
|
| Ebben az évben fölfeszítve. |
| hanyatt fekszem szárnyaim bölcsőjében, |
| lábamból lábamat növesztve, |
| szivemből szívsajgás felé |
| Istenek, költők, lázadók, |
| nem élték túl a kisdedet, |
| fölsejlik minden frázisom: |
| mögött apám halottas ágya. |
| Adjál! Adjatok! meghálálom, |
| nem jövök többet a világra, |
| szemérmes szolgátok leszek, |
| beviszem, kihozom, megtalálom. |
|
|
Csillagra-törők
| angyalok szárnyaporából születtek |
| Mi, föld hangyái és vakondjai, |
| magzatunkat sárba telepitők |
| Hitük nagyobb, haláluk dicsőségesebb, |
| ők tudnak igazán visszatekinteni. |
| Nézzétek, Holdig nől a babszár, |
| Holdban virágzik, Holdban terem. |
| Egy pillanatra sem felejtik el, |
|
| „Ahová a lélek vala menendő |
| mennek vala, ahová tudniillik |
| a lélek vala menendő és a kerekek |
| fölemelkednek vala mellettök, |
| mert a lelkes állatok lelke |
|
| Boldogok? Boldogok, boldogok, |
| Lábamnál hullám lába kél, |
| szétloccsan hajszálaimon. |
| Nyugalom, élek, nyugalom. |
| Mintha már álmomból kikelve, |
| ki lárva voltam lepke lennék. |
| Ó, Föld! Ó, bársony! Ó, körbe-körbe! |
| Csönd, jó anyám, csönd, apám, csöndbe, |
| asszony, hazám, gyerek-csönd, csöndbe, csöndbe. |
|
| mondd újra, mondd… nem hallok… |
| begyujtottam… begyujtottam… |
| visszafelé… kezdd el újra… |
|
| azbeszt, csipesz, celofán, |
| föl-le, föl-le, közelebb, |
| fejen, talpon, csigolyán, |
| sugárrá, görccsé, egyszerre, |
| csökkenek, nyúlok, ropogok, |
| nem hallok, förtelem, alá, |
| hátha még, mégis, közelebb, |
| behúnyom, kinyitom, kifújom, |
| vissza közétek, vissza kő, |
|
| „Jaj, lölke már fönn az égbe |
| örvendez a nagy dicsőségbe. |
| Teste meg már a földbe nyugoszik |
| a nagy Urnak szent nevébe.” |
|
| Föl újra, ez a halál sem rosszabb |
| föltámadt, mi kapáltuk föl, |
| mintha már meg lenne tapodva, |
| lélegzettel körülszalagozva, |
| mosolyainkkal telehomokozva. |
| Fönt látjuk utódaink sírját |
| lándzsásan, vörös csontosan |
|
| Tananarivói-halál. Bokhárai-halál. |
| New-Orleansi-halál. Tarnopoli-halál. |
| Szarajevói-halál. Arromanchesi-halál. |
| Elisabetvillei-halál. Jeruzsálemi-halál. |
| Nagypiriti-halál. Hirosimai-halál. |
| Granadai-halál. Szárszói-halál. |
| Sirázi-halál. Wittenbergi-halál. |
| Salamancai-halál. Casablancai-halál. |
| Omszki-halál. Tomszki-halál. |
| Zafaranai-halál. Canberrai-halál. |
| Larissai-halál. Santiágói-halál. |
| Greenwichi-halál. Északfoki-halál. |
| Délfoki-halál. Baktéritői-halál. |
| Ráktéritői-halál. Vasárnap-hétfői-halál. |
|
| Fényes a feltámadás útja, |
| alatta robbanás, fölötte csönd, |
| a csöndöt belélegzi az ember, |
| az embernek kicsi a föld. |
|
| Fényes a feltámadás útja, |
| ismeretlen ragyogásban rohan, |
| pontot tesz idegen csillagokra, |
|
| Mint kézről szálló katicabogár, |
| mint kézre visszajáró sólyom, |
| hova száll? micsoda zsákmányra talál? |
| micsoda szabadságba kóstol? |
|
| Halállal megváltott röpteink |
| jutalma, határtalan világ, |
| fogadj be minket oltalmadba, |
| ringass, mint anya a fiát! |
|
|
| „A hegységbe akarok behatolni, |
| ott szerzek hírnevet magamnak, |
| földjén, hová mások írták nevüket, |
| fölírom ott a magam nevét; |
| földjén, hová mások nem írták nevüket, |
| fölírom ott az istenek nevét.” |
|
|
Utolsó földi szavak
| Anyám, ki fiut szültél, ne feledd, |
| fiadat melledről leválasztja az ország, |
| ne kösd magadhoz, szeresd, |
| hadd tölthesse be sorsát, |
| szárnya nő, hadd legyen szárnyanőtt, |
| újabb csillagok hóditója, |
| szeresd, mikor az árva föld |
|
| Engem csak megszültek, kibírtak, |
| föltápláltak, mert jól szerettek, |
| engem csak megbiztak, beírtak, |
| kiválasztottak, hogy lehessek, |
|
| s én megcsinálom, megadom, |
| legfensőbb csíkja az egeknek, |
|
|
| Számok, dolgok, számtalan 48-ok, |
| nullák, ház-sír-mennyboltok, |
| hullák, váz-hír-évrongyok, |
| mostra-való sosem-voltak, |
|
| királynője vén császárnak, |
|
(Magyarázva, álmodva, elhagyva, kérve)
| Nem tudták mikor megszülettem |
| akartam látni, nem akartam, |
| beöltöztettek, ruha lettem, |
| a lepkebábból lepke lettem, |
| repülök, röpültök körülöttem, |
| győzzetek, de el ne mocskolódjon |
|
|
|