Nászinduló az Ó-Hungáriában
|
Mikor már nem adott több pénzt a barátom, |
mert hogy bírnék ki még egy éjszakát, |
s nyitott tenyerem minden pillanatban |
szégyent hozhatna rám egymást utáló szemeimmel, |
pedig ő nem szokott félteni |
|
– ült az Ó-Hungária asztalánál, |
emlékszem még: a bejárattól balra |
negyedik asztalnál, ablak előtt egy nő, |
másik barátom csábította, rakjon mozaikot, |
|
– előbb egy holt festő felesége |
cirógatott; arra hasonlitok, |
ki él, de meghalt néhány évre rá, |
s még az alvás előtt harmadik |
barátom elszerette a cselédszobában, |
mikor én negyedik barátommal aludtam, |
míg érvényes a tardil, háromig |
|
– a festő özvegye felülvizsgálatra ment, |
a harmadikat anyja várta, |
a negyedik összekotorta pénzét, |
hadd lenne még egy sör, mikor már |
elindult a második egy nőhöz, |
aki sohasem rakott mozaikot |
|
– első barátom megrovó kezéből |
pénzt kaptam, arra épp elég volt, |
hogy tanúm legyen a két ismerős, |
a nő kezét, s egyikük meghalt |
|
– tükörben láttam magam, s a tükörből |
mondtam, legyél a feleségem! és |
érdekes! nem maradt más ott |
csak mi meg egy nászinduló |
|
– főbérlőm tudta, ki az első éjjel |
második éjjel nem talált, |
s csak második barátomat szerette, |
harmadik éjjel tudta már: |
|
– eljegyzést ültünk taxiban, |
nem volt ott egyetlen barát se, |
|
– bár első nappal, amikor még |
kikapcsolt villanynál aludtunk |
a naptalan pincelakásban, |
kórházból mentünk el mulatni, |
aki már többé nem volt szeretőm, |
|
észhez térhetnél agyalágyult, |
mondta a legelső barátom, |
és lenne még, ki mondaná, |
|
– ült az Ó-Hungária asztalánál, |
emlékszem még: a bejárattól balra, |
negyedik asztalnál ablak előtt egy nő, |
második barátom csábította, rakjon mozaikot, |
|
|
|
|
Vízparton
|
Mosolygunk, mert ketten vagyunk, |
levél-csipkék árnyéka sem takar. |
Össztűzből menekült férfi, nő, |
szabad ölelkezése. Egyikünk |
lehulló kezében cigaretta. |
|
horgászok meggyorsult időben. |
Hátunk mögött cégtáblákkal örökké, |
macska-dorombolása, combok |
leopárd-ásítása, kar-hinták |
ülve, állva, hason, hanyatt. |
Idegen néz rám, a másik távozóban, |
hiányos öltözetben eltűnni képtelen. |
Figyelnek valakit, talán botrány |
kezdődik? Ne heverjünk ilyen nyugodtan! |
Béke van. Csíkos gumimatracok, |
boldog fatörzsek a képben, |
|
3. kép. Álló férfi környezetével
Kopaszodik, ki háttal áll, |
most elfelejti. Azt sem érzi, |
mi hiányzik neki. Kislánya érintése |
nem jut hozzá soha. Igy védi |
isten a gyereket, ne tudja, |
gipszből van apja. A szeretet kihűlt, |
nem csiszolódik érdemes mosoly, |
a hajóhinták üresek, bár mintha |
pontosan ide szült volna anyánk |
|
Csak köldökünktől fölfelé. |
Most még nem látható a jövő |
évben összevarrt has, a jövő |
évben hiányzó itt ül deréktól fölfelé, |
szemét lehunyja. Ha az a távoli |
fehér kalap most fejére repülne |
|
5. kép. Kendős öregasszony-arc
két elváló madár, öreganyám, |
nem adsz több katonát, anyát, |
kéjt és kínt nem növesztel, |
mindannyiunk nagyanyja. Idegenek. |
csak fekete kendőd, mélyhűtött |
lustaságunk, a részletek külön, |
|
|
|
|
Nyár volt és elmaradt az est
|
nevetősen rázkódó fa-árnyban? |
Kocsma-faltő. Konzervdoboz-hamutartók. |
Szemetes, száraz Ördögárok. |
Kocsisok, lovak kallódása. |
Csíkos ing, sarú, fehér nadrág. |
Vászonszoknya, feltűrt újjú blúz. |
Nyár van és elmarad az est. |
|
mosolyunk szálanként leszárad, |
anyaölbe hátrál az ifjú pár. |
|
kakas, udvar zászlósa, trombitása |
elhintett árpára vezényel, |
rózsák bukdosnak a magért, |
elárult ajtón galamb tekinget |
ahová mi már nem megyünk. |
|
egy asztalon szundító mögött |
meg egy derékig meztelen öregnél |
fizetni nem szünök a ronda alak |
úgy néz be közénk mintha csak |
maga volna, illetlensége halhatatlan, |
s az iszákos nőn nem segít |
|
háttér hátterük ugyanúgy, |
a megfordult kép alumínium-pokolba |
hökkenti a hazatérők menetét, |
hiába a visszakattintott idő, |
|
Öleltünk valaha. Sört ittunk. |
Játszottunk bolonddal bolondot. |
Nyár volt és elmaradt az est. |
|
Hogy szólitottuk egymást? |
|
|
|
|
|