Pálya

Nemzetek gőgös dobozokban ide tülekednek. Otthagytak anyát, hazát. Valahol mindíg betéved egy őrült. Veszejt irányt. Bundát, szárnyakat maga alá lapít. Búcsuzkodom anyám. Valamikor a katonát hajtották ki ilyen peremre. Margarétás halál se jobb, mint fagy-halál. Szólj fiadért, anyám! Az elfelejtett víz tragikus gyorsasággal földerül. Egy házban áll Mars és Uránusz. Kilódul, ami irígyen hátulról űzött homlokot. Már nem lehet kimondani. Dől dülő testre test. Szemünkbe fárosz lobog. Tovább! Hol van, ki saruban megindulna gyalog? motorhahota vége őszikék. Pászták forgatják árnyamat talpam körül, velem forog az ég. Kidob a vonulás magából, mint a füstöt foszlani, esőnek állni elveszített játékainkból.