Két dal

1. kötényed ó a kötényed te kiürült bőséged gyerekeid piros almáid hült helyét érzed kötényed káposzta-kéked abban van minden éved faluszéli magányod várad váratlan halálod   2. fölugrik ablakom előtt szárnyra kap kerül fölpörög a nemtudom-milyen madár még-nemismerem fára száll egy nemtudom-milyen madár földed kék szelleme talán ahogy az ablaknál megáll ragadozó kendőd talán belecsavarva a fejed lecsukott-szemü életed e nemtudom-milyen madár ahogy a szememből kiszáll utána mennék fulladok hideg könnyeket forralok míg szálltok fástól lefelé a sivatag ura elé