Elveszejtve és szabadon

A tűz vörös foka alatt búzakalászok sárga éle rámhajtja a mult sószagát mit kiizzadtam évről évre, gyaloglásom útja rövid szép naív szenvedésre ébreszt, gyerekkorom előtünik, mint ritkás bokorból a fészek, falu széle az állomástól, elfojtott láng a lángolástól, közel vagyunk, mint nagyharang délben a déli kondulástól, kézben nyél, gyeplő a nyakon, a test rózsája érintetlen, rózsák seb-vara nyakamon, rózsabokrokat ébresztettem, jaj, származásom jajgatom két ház között, mint a cigányok, elveszejtve és szabadon egy boldog hazára találok, találj, nyüszíti a beton fekete vére a füvekből, kanász leszek, kócostorom sudarát lerántom a mennyből, kocsis leszek, én hajtom az utolsó lovat kétezerben, anya leszek, olyan fiút szülök, ki nem felejt el engem.