A megtalált pillanat
Itt, ebben a percben, ahová |
minden évszakom belezuhant, |
találkozva új hó a régivel, |
s az elveszett meglelhető, |
s a születetlen megöregedett, |
alakomon vasrácsok árnya fut |
álltomban, hajszolnak állva, |
s a virágtépés halálfélelem, |
s az ingovány első nőbemerülésem, |
itt van az elhúzó madár, magevő- |
ragadozó sohase repül el fejemtől, |
s az öntvénnyé hűtött füst a jövő télből, |
s a házak ahová nem engednek be engem, |
s unalmas táplálékaim a disznók, |
helyet keresnem minek is kellett ebben |
a világban? helyet keresnem azért is |
kellett ebben a világban, hogy ezt a |
pillanatot megtaláljam, hivnám |
ha tudnék második személyben beszélni. |
|
|