Idézetek az Ábránd utcából

„behúzom függönyöm kitörlöm kivilágított otthonom törlés törött törleszkedés és halomban párzó pupok és állkapcsokra nőtt agyag és pörkölt sörteszag szőnyegek gépek vágyait törlöm és hadd aludjanak rigók és hó két ág között akasztva szenderedjen át most ide kérlek istenem csontok közé sarjadt agyam micsoda álmai megsem történtek folytatódnak míg egymást fosztja két madár a lejtőn úgy találkozunk hogy csak a havat hallani s a száll-le száll-le száll így így se ő se én halottaim bírája szembe rendelkezz velem szépen éltettél jó anya szépen mentettél szép anyám én apróságom könnyen ejthető mégis figyelj feledj s a megrázkódva porozás földönkezü gyüjtögetés vízben evezés álló bűzben immár magamat menthetem túl komolyan vettél atyám túlságosan figyelve elfeledve nyarunk elveszett záloga nem mondalak ki mert te vagy szemedbe ember szeme néz bőrödig meztelen míg föllobog a hóból egyetlen levél kézből a kéz karácsony harmadik napja van belátunk egymás köldökén kifordulunk akár a könyök”