A vers
| öntudatlanság heti változása |
| botrány és nyugalom botrány és nyugalom |
|
| Macskasír turisták látványára |
| séta hogy szót nemzzen homály |
| tyuktoll kutyák szájkosarába |
| hazafi-sírás röhejt inditó |
| macskasír turisták látványára |
|
| Üres tányérból kidőlő kanál |
| bocsánatért esdő gyászinduló |
| nászinduló gyilkos magzatvize |
| sárban rohadó cipősarki pálma |
| vagy ez a jó vagy ez se az se jó |
| üres tányérból kidőlő kanál |
|
| Boldogságom kibírhatatlan jólét |
| becsukott szemről elszálló madár |
| húsba égetett címer varas festék |
| mit kék ereim ártere kinál |
| sírokon párzó bérletben lakó |
| boldogságom kibírhatatlan jólét |
|
| Szellőzhetetlen dohányáruda |
| jönnek a napok mennek a napok sorra |
| októberi havas litánia hol Mária |
| pénzünk pengését elfojtja a vér |
| szellőzhetetlen dohányáruda |
|
| Egybesöpört almacsutkák meg minden |
| könyörgés azért is szeress |
| valami elveszett költők szülője isten |
| hó dátum álom hol nektek születtem |
| szülő nélkül is partot ér a vers |
| egybesöpört almacsutkák meg minden |
|
|
Őszi dátumok
| Ez nem mulatság utáni csömör. |
| De a kígyónak szőre van. Mintha |
| pikkelyes lenne az az öl, |
| Mintha galambtoll hullott volna le, |
| de mázsás súly és rámesett. |
| Mintha szabadság lenne, fénylene, |
| amitől rab leszek. Levelek |
| kaszabolják ezt a szót, jajszó! |
| Enyém se volt és elveszett. |
|
| A mai napon sincs vagyonom, |
| csak a holtak felejthetetlenek. |
| Ma éppúgy ártatlan vagyok, |
| mert valamit mindig elfeledek. |
| Elkések, bűnös nem lehetek. |
| Keresnek, lám a gyilkosokat |
| nyitva felejtett sliccük fedi el. |
| Itt állok sorban két hívő között, |
|
| Bűnöse csak egyedül (magamnak), |
| rossz időt jósolok (csupán magamnak), |
| a lombok (csak rólam) szakadnak, |
| (szemem) oltja ki emlékeimet, |
| fejem fölé villanyt gyújtok (napnak), |
| (szavam) küld (magamra) hideget, |
| lesz a fagy is (csak én büntetésem), |
| (magam) zsidaja, négere, kulákja, |
| (fegyverrel) kopogok az ajtómon éjjel, |
| szabad? én vagyok? (csak én büntetésem), |
| hogy rablom el (magam) éjjel, |
| számolok oda-vissza, örülj, |
| ha van kenyered, (mondom magamnak), |
| (én mondom) örülj, ha meg nem döglesz, |
|
| Eljutok-e még a víz jó ízéhez? |
|
|
Idézetek az Ábránd utcából
| „behúzom függönyöm kitörlöm |
| törlés törött törleszkedés |
| és állkapcsokra nőtt agyag |
| rigók és hó két ág között |
| csontok közé sarjadt agyam |
| megsem történtek folytatódnak |
| míg egymást fosztja két madár |
| hogy csak a havat hallani |
| s a száll-le száll-le száll |
| szépen mentettél szép anyám |
| én apróságom könnyen ejthető |
| túl komolyan vettél atyám |
| túlságosan figyelve elfeledve |
| nem mondalak ki mert te vagy |
| míg föllobog a hóból egyetlen |
| karácsony harmadik napja van |
| kifordulunk akár a könyök” |
|
A megtalált pillanat
| Itt, ebben a percben, ahová |
| minden évszakom belezuhant, |
| találkozva új hó a régivel, |
| s az elveszett meglelhető, |
| s a születetlen megöregedett, |
| alakomon vasrácsok árnya fut |
| álltomban, hajszolnak állva, |
| s a virágtépés halálfélelem, |
| s az ingovány első nőbemerülésem, |
| itt van az elhúzó madár, magevő- |
| ragadozó sohase repül el fejemtől, |
| s az öntvénnyé hűtött füst a jövő télből, |
| s a házak ahová nem engednek be engem, |
| s unalmas táplálékaim a disznók, |
| helyet keresnem minek is kellett ebben |
| a világban? helyet keresnem azért is |
| kellett ebben a világban, hogy ezt a |
| pillanatot megtaláljam, hivnám |
| ha tudnék második személyben beszélni. |
|
A böjti szél fekete lovával
| Elszabadult csődör, fekete |
| ügetése a réten át, a szél, |
| párás orrlyuka zengése, monya |
| patazaja, elszakadt kötele |
|
| üres jászlaktól, zabtalan |
| zugából a halálnak, fölsértett |
| csánkkal vadvizet letaposni, bibicet |
| fújni a fellegekre – szél, világ |
|
| tölgyfalevél, eléje állok, mint aki |
| kantárt vetne fejére, mondja a nyúl, |
| ne csináld, eléje áll a bárány, oda |
| átömlik rajtunk démoni éje – szél, |
| csontunkba csont nem akad, csak a sejtek |
| szerkezete roppan meg sodra |
|
| alatt, te, aki megnyergelted, te tudod |
| megnyergelni ma is, kiválogatod |
| lábszárcsont-borda-könyök, |
| te is elszabadulsz, repülsz |
| fekete lovát a feltámadás |
|
|
Tavaszban
| fagy, fagyosabb a régivel, |
| mint megbuktatott égi jel |
| a piros csőr nem véti el. |
|
| kijátszott utak, meglopott |
| mit a mennybolt rájuk szakaszt, |
| birod-e hé, ha nem szabad? |
| az elszalasztott jövetelt, |
|
| születik bárány, kiscsikó, |
| vissza a vér és nyál közé, |
|
| Ne mímelj árván márciust, |
| mert fölfordul a gólyaláb, |
| szép virág, szép nő, szép hazug, |
| megadja fejét, s a Bakony |
| ne mímelj árván márciust! |
|
|
| Röptükben párzó rigókat lecsap, |
| három verebet kisérni küld, |
| földíszít engem, nyers bimbókba mos, |
| anyából új évből évbe lök, |
| fölülről simogat, tükörképembe rúg, |
| eldobott versből megtanít, |
| korhellyé maszatol, s kiülök |
| a Husvét irgalmáért könyörögve. |
|
| Lesz, ha akarja barka, nyáj, szamár, |
| hozzácsiptet egy bőrhöz, gyermekem |
| belőle kicsiklandozom, tüzem |
| igy játszik életet, s vágyom az |
| elmulatott kaszák után, a fölkéretlen |
| a Husvét irgalmáért könyörögve. |
|
| Ahonnan jöttem s nem tudom |
| apámból apát micsoda hő csinált, |
| hírt hoz, áthajtja két fülem között |
| s elbocsátottam szemem madarát, |
| elhagy, ahogy olt, vasutakat önt, |
| lehel füstkarikát, s kiülök |
| a Husvét irgalmáért könyörögve. |
|
|
| Nem ezt a tékozlást, szivem, |
| hasam korgással könyörög, |
| sejtjeim lila szögletében |
| űz elszabadult szívverésem. |
|
| orral lebukni egy sugáron, |
| nyilt lángot használni!” – világon, |
| hogy bezárt szám is füstölög, |
|
| megtanulni, a szabadságot, |
| nyitást, termést és megadást? |
| átengedni a hím madárhoz, |
| s visszaengedni válaszát? |
| ha virág nyílik a virághoz. |
|
|
|
Elveszejtve és szabadon
| rámhajtja a mult sószagát |
| mit kiizzadtam évről évre, |
|
| szép naív szenvedésre ébreszt, |
| mint ritkás bokorból a fészek, |
|
| falu széle az állomástól, |
| elfojtott láng a lángolástól, |
| közel vagyunk, mint nagyharang |
| délben a déli kondulástól, |
|
| kézben nyél, gyeplő a nyakon, |
| a test rózsája érintetlen, |
| rózsák seb-vara nyakamon, |
| rózsabokrokat ébresztettem, |
|
| jaj, származásom jajgatom |
| két ház között, mint a cigányok, |
| egy boldog hazára találok, |
|
| kanász leszek, kócostorom |
| sudarát lerántom a mennyből, |
|
| kocsis leszek, én hajtom az |
| szülök, ki nem felejt el engem. |
|
|
Féreg viszi az álmot
| Féreg viszi az álmot, fölriad |
| csontfájdalom a lelkiismeret: |
| ne merd megfogni alvó párodat! |
|
| A falban kígyó, égben repülő, |
| szégyen, patkány-fölött-lakás, |
| megváltásért hull az alma le, |
| korábban, mint az aratás. |
|
|
Széljelző alkonyat
| Tüzes mennybolt, kemence-belső |
| lesüllyedt sötétség fölött, |
| lombok feketednek, köpenyes |
| árnyak lobognak fülkék körül, |
| ideges dobaját, megvagy-e még? |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| A feneketlen szakadék közel |
| túlságosan, túl a hegyen, valaki |
| trombitál, indulok hozzád, arrafelé |
| mérgeket kotyvasztanak, hasított |
| patahegyen állva, tűz körül |
| ráimbolyognak a kamrafalakra |
| minden nap, széljelző alkonyatban, |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| pincéből fölcibált szüzeken |
| innen, zsigereim vonzalma, |
| májam, vesém nyugodalma, nem a két |
| egymásmelletti fa, mely soha |
| össze nem ér, s halotti gyertya |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| hozzád indulok, ülő vándorok |
| megvetett ágya, megfürdött rakodók |
| jóllakott aratóknak, közelebb, |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| tüskére, szarvra, csipőre |
| nem halhatok meg, mint az |
| albérlők, idegenre hagyva dögöt, |
| ideges szerveimet beleálmodom húsodba, |
| szappanvirágod habossá kérődzi |
|
| életem egyetlen társa legyél. |
|
|
Barátok nevenapja
| kinek koszorú vala neve, István |
| mindíg valami katonasír felé, |
| ágyába lefekszik, mi keltjük föl, |
|
| kinek egészség vala neve, Bálint, |
| éjjele érő meggy, a nappala |
| epesárga, borfény az alkonya, |
| kézben táskát, zsebében tejjegyet, |
| fönt fejet, mely hasítható, |
|
| kinek férfiasság vala neve, András |
| kipárnázható vele egy lányszoba, |
| maga a kép, a szék, a zongora, |
| nemcsak a földje, mennyezete is |
| fogad haránt, függőn, vízszintesen, |
| minden súlytalan összeimbolyog, |
| itt kezdjük el az összeesküvést, |
|
| kinek örökségelnyerő vala neve, Ervin, |
| mosott selyemharisnya-szerelem, |
| ha megszárad se érte-szerelem, |
| se szelíd állat, ha már fűevő |
| lett a ragadozó, mert elveszett, |
| mert elhagyott a tiszta szerelem, |
| betlehemi jászolban iszunk, |
| ha nincs szobánk, hazánk, se városunk, |
|
| kinek somfa vala neve, Kornél, |
| aszály idején még bőségesebb, |
| számüzi magát, él, hova nem ér |
| tenger, haza, kiáltvány, sárga szesz, |
| nő, gyerek, föld, meg minden amiért |
| sarjad az ember és foszlani kezd, |
| ő nem akarja, csak elvégzi ezt, |
| mert számüzöttnek szülte meg az anyja, |
| ne takarjuk ki álmából, remeg, |
| szűznek képzeli magát kitakarva, |
|
| kinek koszorú vala nevem, István, |
| István magyar király, segíts, |
| hogy senki ne pusztítasson el közűlünk, |
| se maga, se más keze által, |
| érleld erényeinket, mint a bort, |
| gyomláld ki hibáinkat, mint a konkolyt, |
| még akkor is, ha szebb virága, |
| engedd ifjuságunkat túlélni, |
| Szent István, magyarok királya, |
|
|
Két dal
| szárnyra kap kerül fölpörög |
| még-nemismerem fára száll |
|
| egy nemtudom-milyen madár |
| földed kék szelleme talán |
|
| ahogy a szememből kiszáll |
|
| míg szálltok fástól lefelé |
|
|
|
Kitekintő
| Rab akkor is ha kulcsa van |
| Csak a szomszéd bolyongó feje |
| reggel hideg tejet Ki az? |
|
Vissza a világba
| hajnalban, szemben ébredő |
| s a hideg forró légcsövén |
| mit hó, s föld egymásból csinál, |
|
| hajnalban képtelen, az ébredő |
| meglátta őt, így sarjadt éjre nap, |
| a füstbe zsúfolt kezeket, |
| s mint egy lepofozott kalap |
|
| hajnalban, tudja-e az ébredő |
| nép, balfelén tövig a kés, |
| így sarjadt éjre nap, tetőre jég. |
|
|
Dalaim halottai
|
Víg Rudolfnak, aki népdalokat
gyűjtött falumban, 1959 júliusában
| Egy dal a kéveszagú alkonyatból |
| kimozdítja a hangszalagot, |
| megszűnik a torkok kálváriája, dalok |
| füzére indul, káráló öregasszonyok, |
| köhögős vénemberek énekre gyűlnek össze, |
| hogy az idegen hangjukat begyűjtse, |
| mintha épp az a kutya a bokorban, |
| régi tyukanyók fürödnek a porban, |
| a hordó is csapon van azóta, |
| a nóta ma is ugyanaz a nóta, |
| a nyáj, a vár, meg somlai bál, |
| az öregember maga három király, |
| s a búcsusok benne verik föl a port, |
| a vénasszony lánysereg örömével sikolt, |
| belecsikorognak az autók, |
| a forróesti pity-palattyok |
| beköltöznek a dalok levele alá, |
| mintha autó is fuvarozná, |
| mintha kutya is így ugatná jövőnk felé. |
|
| Hajunk elhulló mészfehér kóca |
| megállítja a gépet, kiborítja |
| dalaikat elénk, asztalunkon |
| magukból kidőlve ostorok a dallamok, |
| tekeregve fölfalják egymást |
| ezen a téli síkon, gyermekdalok, |
| lánybucsuztatók, siratók, |
| a gyászos száj óhaja végett: |
| Ments meg engem Uram az örök haláltól… |
| hiába öltöznek más ruhába |
| kigombolja dolmányukat a halál, |
| penész az aranysujtás, a csákó |
| koponyájuktól féloldalt elváló, |
| láncosbot csörög egymaga, |
| kezük nélkül arat a kasza |
| vetetlen vetést, anyánk pártájába |
| most a vígságnál sírni könnyebb: |
|
| Gyűjtő! sírokra tedd a masinát, |
| koszorúdrótokat vezess a földbe, |
| nem hallgattak el a csontok, |
| a csontok dalait gyüjtsd be! |
|
| voltál velük, hova lett az a lány, |
| ki játékait bemutatta a porban? |
| s az öregember mindahány: |
| Krisztus a passióban, Péter. |
| Gizella holtan, Károly a huszár, |
|
| Béla regölős torka, az Imre cigány |
| árkaikból hadd énekeljenek föl, |
| ez a dal mélyebb lesz és nem kiván |
| bort, bor nélkül ered meg |
| a rettenetes földmélyi hidegből. |
|
|
|
Családi csonka-kör
| bal térdére horkol orkánt |
| mégis dér fölött világlott |
| most már virágnyugalomban |
| lomb a földre ömlött lombban |
| apánk csuklócsontját újra |
| kantárt csattant ujra nyergel |
| az elveszett bőrnyereggel |
| aztán szárnyatlan repülni |
|
| egy ló és csonka férfikör, |
|
| Jaj, Erzsébet, Mária, Izabella, |
| az őszi lombhullásos kertben |
| egyik levél a körtefáról, |
| másik a vadcseresznyefáról, |
| elsárgult mikor rámesett. |
|
| Erzsébet-napra hűlt tanyám, |
| koporsóm azért ne legyél – |
| három asszonytól jött levél. |
|
|
| rohanva vitte át az új családot |
| salakká lágyít majd az árok, |
| lányt szült és elföldelt anyát, |
| magzatvíz, tömjénfüst dagálya |
| tört be az emeletre, csatakos |
| tájat füstölt az ég aljára, |
|
| pelenka, lant, és szemfödél, |
| vakablak etetése parizerrel – |
| áztatott kender az ember, |
|
| ég áldjon újnevű Zsuzsánna, |
| három ágy váló vitorlása. |
|
|
| és olyan játékon nyerhető, |
| csak kinyithassam szememet, |
| fölszárnyal fölém a tető, |
| csak kinyithassam szememet, |
| kimossa magát az ágylepedő, |
| és egy bolyongó nő megáll, Judit, |
| s Eszter a ketrecében állva |
| tapsol, mert apja lábnyomát |
| elvesztette és megtalálta, |
| kezében tartja lábnyomom, |
|
|
Pálya
| Nemzetek gőgös dobozokban |
| egy őrült. Veszejt irányt. |
| hajtották ki ilyen peremre. |
| Margarétás halál se jobb, |
| tragikus gyorsasággal földerül. |
| Egy házban áll Mars és Uránusz. |
| Dől dülő testre test. Szemünkbe |
| Hol van, ki saruban megindulna |
| forgatják árnyamat talpam körül, |
| a vonulás magából, mint a füstöt |
| elveszített játékainkból. |
|
Öböl
| a pázsit olyan mint az ég |
|
| a gerjedelmek, pléhdobozok |
| harapnak, rozsdás a foguk. |
|
| rablót, szatírt, részeget. |
|
| Zsíros papír, trikórongy, |
|
| mielőtt megfogná bokánkat |
| nyakunkra tekeredne, kezünkből |
|
| mozdulatlan facsúcsra tűzve. |
|
| kijönnek, hólyag hátizsákjuk, |
| hólyag fejük, hólyag hasuk, |
|
| Három aranyásó ment a hegyek |
| a vízesés felé megkérdezik, |
|
| Ó, az a csermely, mely folyik! |
| Ó, ritka sör, mely habzik és! |
| Ó, az az ég merő mennyország!! |
|
| Pörköltet nektek, rá söröt, |
| rá ringyót, rablót, részeget, |
| rá a fürtös virágnyilást, |
|
| Majd bemegyünk a víz alatt, |
| ha már a tüdőnk kifogyott, |
| helyette kinől a kopoltyunk, |
|
|
Sziget
| itt már enyém-tiéd vagyok, |
| törzsek mögé esett sugár, |
| elhagyott kisgyerek a fűben |
|
| A várrom ormot gondol, galamb- |
| hangokkal megvívni a vásznat, |
| észreveszem, milyen üres a lélek, |
| hullámok habosa, csönd őrlése |
| alulról, csönd ölése fölülről, |
|
| Ma be sem alkonyul, szelídített |
| lovak, ludak, kutyák előterében |
| egyszinten veled, hogy aláess, |
| párás szem láthat legtovább. |
|
| Ha mászó fókák itt a férfiak, |
| a nők ácsorgó pingvinek, sziget, |
| magunk vagyunk, s ha elmegyünk |
|
| Oson vitorla-patyolat, nagy vizek |
| közepén új hegyekkel találkozik, |
|
| leégett egyenrangusága rásüti |
| a tájra bélyegét, most fogannak |
| a kisdedek, nincs jelen, ami volt. |
|
| dagályt, apályt egyszerre vágynak, |
| megismerik a föld zúgó magzatvizét, |
| eres lepényt, lélek vigyázz! |
| ne adj nevet annak, mi sárgul, |
| mi dupla sötétségbe vesz. |
|
|
Park
| A zöld márványhéj megreped, |
| sóhajok sodródnak, magyarul |
| a falevél. Itthon és mégse itthon |
| ülök irigységben, gyanakszom |
| országos pusztulást, kezemmel |
| megkopasztott verebek szállnak |
| hogy tulajdonotok legyen, |
| fossal meszelt növényzete, |
| repülni induló sasok örökre |
| reátok merevitett szárnya, |
| s enyém az itélet, mely semmit ér. |
| Kikezdett engemet a szél, |
| rajtam tanul harapni, rágni és lenyelni, |
| egy fával, amely nem enyém, |
| virággal, mely másnak nyilik, |
|
Pult
| némely vörös orr szimatol, |
|
| Itt felejtetted magadat? Magam is |
| itt felejtettem, pultomon |
| ócska villanyfény ver habot, |
|
| Nem megyünk együtt az eszpresszóba, |
| elszórtam szavaim aprópénzét, |
| gégém, kifordított zsebem |
| mutatja a zárórát, nem az óra |
|
|
Nászinduló az Ó-Hungáriában
|
| Mikor már nem adott több pénzt a barátom, |
| mert hogy bírnék ki még egy éjszakát, |
| s nyitott tenyerem minden pillanatban |
| szégyent hozhatna rám egymást utáló szemeimmel, |
| pedig ő nem szokott félteni |
|
| – ült az Ó-Hungária asztalánál, |
| emlékszem még: a bejárattól balra |
| negyedik asztalnál, ablak előtt egy nő, |
| másik barátom csábította, rakjon mozaikot, |
|
| – előbb egy holt festő felesége |
| cirógatott; arra hasonlitok, |
| ki él, de meghalt néhány évre rá, |
| s még az alvás előtt harmadik |
| barátom elszerette a cselédszobában, |
| mikor én negyedik barátommal aludtam, |
| míg érvényes a tardil, háromig |
|
| – a festő özvegye felülvizsgálatra ment, |
| a harmadikat anyja várta, |
| a negyedik összekotorta pénzét, |
| hadd lenne még egy sör, mikor már |
| elindult a második egy nőhöz, |
| aki sohasem rakott mozaikot |
|
| – első barátom megrovó kezéből |
| pénzt kaptam, arra épp elég volt, |
| hogy tanúm legyen a két ismerős, |
| a nő kezét, s egyikük meghalt |
|
| – tükörben láttam magam, s a tükörből |
| mondtam, legyél a feleségem! és |
| érdekes! nem maradt más ott |
| csak mi meg egy nászinduló |
|
| – főbérlőm tudta, ki az első éjjel |
| második éjjel nem talált, |
| s csak második barátomat szerette, |
| harmadik éjjel tudta már: |
|
| – eljegyzést ültünk taxiban, |
| nem volt ott egyetlen barát se, |
|
| – bár első nappal, amikor még |
| kikapcsolt villanynál aludtunk |
| a naptalan pincelakásban, |
| kórházból mentünk el mulatni, |
| aki már többé nem volt szeretőm, |
|
| észhez térhetnél agyalágyult, |
| mondta a legelső barátom, |
| és lenne még, ki mondaná, |
|
| – ült az Ó-Hungária asztalánál, |
| emlékszem még: a bejárattól balra, |
| negyedik asztalnál ablak előtt egy nő, |
| második barátom csábította, rakjon mozaikot, |
|
|
|
|
Vízparton
|
| Mosolygunk, mert ketten vagyunk, |
| levél-csipkék árnyéka sem takar. |
| Össztűzből menekült férfi, nő, |
| szabad ölelkezése. Egyikünk |
| lehulló kezében cigaretta. |
|
| horgászok meggyorsult időben. |
| Hátunk mögött cégtáblákkal örökké, |
| macska-dorombolása, combok |
| leopárd-ásítása, kar-hinták |
| ülve, állva, hason, hanyatt. |
| Idegen néz rám, a másik távozóban, |
| hiányos öltözetben eltűnni képtelen. |
| Figyelnek valakit, talán botrány |
| kezdődik? Ne heverjünk ilyen nyugodtan! |
| Béke van. Csíkos gumimatracok, |
| boldog fatörzsek a képben, |
|
3. kép. Álló férfi környezetével
| Kopaszodik, ki háttal áll, |
| most elfelejti. Azt sem érzi, |
| mi hiányzik neki. Kislánya érintése |
| nem jut hozzá soha. Igy védi |
| isten a gyereket, ne tudja, |
| gipszből van apja. A szeretet kihűlt, |
| nem csiszolódik érdemes mosoly, |
| a hajóhinták üresek, bár mintha |
| pontosan ide szült volna anyánk |
|
| Csak köldökünktől fölfelé. |
| Most még nem látható a jövő |
| évben összevarrt has, a jövő |
| évben hiányzó itt ül deréktól fölfelé, |
| szemét lehunyja. Ha az a távoli |
| fehér kalap most fejére repülne |
|
5. kép. Kendős öregasszony-arc
| két elváló madár, öreganyám, |
| nem adsz több katonát, anyát, |
| kéjt és kínt nem növesztel, |
| mindannyiunk nagyanyja. Idegenek. |
| csak fekete kendőd, mélyhűtött |
| lustaságunk, a részletek külön, |
|
|
|
|
Nyár volt és elmaradt az est
|
| nevetősen rázkódó fa-árnyban? |
| Kocsma-faltő. Konzervdoboz-hamutartók. |
| Szemetes, száraz Ördögárok. |
| Kocsisok, lovak kallódása. |
| Csíkos ing, sarú, fehér nadrág. |
| Vászonszoknya, feltűrt újjú blúz. |
| Nyár van és elmarad az est. |
|
| mosolyunk szálanként leszárad, |
| anyaölbe hátrál az ifjú pár. |
|
| kakas, udvar zászlósa, trombitása |
| elhintett árpára vezényel, |
| rózsák bukdosnak a magért, |
| elárult ajtón galamb tekinget |
| ahová mi már nem megyünk. |
|
| egy asztalon szundító mögött |
| meg egy derékig meztelen öregnél |
| fizetni nem szünök a ronda alak |
| úgy néz be közénk mintha csak |
| maga volna, illetlensége halhatatlan, |
| s az iszákos nőn nem segít |
|
| háttér hátterük ugyanúgy, |
| a megfordult kép alumínium-pokolba |
| hökkenti a hazatérők menetét, |
| hiába a visszakattintott idő, |
|
| Öleltünk valaha. Sört ittunk. |
| Játszottunk bolonddal bolondot. |
| Nyár volt és elmaradt az est. |
|
| Hogy szólitottuk egymást? |
|
|
|
|
Apám órája
| a halandó római X-ből s két vonásból. |
| A villanyfény előtti mécsláng. |
|
| Szomorú vagyok mostanában. |
| Lassú a szívverésem. Rámtörő |
| Csak az idő gyors. Inkább |
| százezer évig egy cellában! |
| gyerek se, vénember se lehetsz már, |
| mert akkor nem is volnál. |
|
| Még nem virrad fűrjre, fogolyra. |
| A nyulas rét kaszádra vár. |
| Aromás bársonyban dobogva |
| harákolnak a lovak. Január |
| süvegcukrait ujhold kaszabolja. |
| Csak sírsz még, egyetlen fiú, |
| apád elföldelt simogatása után. |
|
| Miattad van lelke a sárnak |
| nyárosok szüntelen meséit. |
| Vadgalamb-szárnysírásban, |
| fejem hajad füstjébe fektetem. |
| Miattad vannak még fakorcsolyák, |
| gyeplők, igák, cukrok, pásztorbotok, |
| miattad zúg a nagyharang tovább. |
|
| Tűz az egyetlen magyar kikötőben. |
| Sárgaságra ébredsz keleten. |
| fajtádat, legjobb barátaidat. |
| Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc. |
| Voltam ott, ettem lábnyomod. |
| Elmondtam, s csak akkor mondtad el: |
| te lőtted le a Titaniczot. |
|
| Gyűlölöm génjeid ördögét. |
| Te adtad az első poharat, |
| te pofoztál anyát előttem, |
| egyedül vagyok, mint az idióta. |
|
| Rothadt szakállra? Csírás |
| krumplidra? Hulló zsupp-szakállra? |
| Kereked kiesett küllőire? |
| Házadban betörők büdös bűnjele. |
| Nélküled a föld, a bevetett domboldal, |
| Nem is reggelizem. Havad csillogása |
|
| Elviselni a lelőtt repülőt, |
| Kongatnak. A megbecstelenítők |
| zubbonyán mászkál a halál, |
| akár a pók, a halál kiszakadt lába |
| kaszál minden tizedik katonán. |
|
| Itthon maradtál. Ne remegj! |
| nekünk vetni kell régóta, |
| még akkor is, ha más arat, |
| ha csíp a mag, akár a tetű. |
| Csillapítsd ideges orrodat, |
| könnyben ne ázzon tájéka. |
| Ekébe fognád magad is, mert nől a fű. |
|
| Utoljára, mennyből, részegen |
| érkeztem hozzád, kisfiad. |
| Szakálladban felejtem a számat, |
| s elúszik a csalánok folyamán, |
| nem nézek hátra, mégsem érem el. |
|
| A percek lemondatnának rólad. |
| Vén paraszt, veled veszett |
| ház, szerszám, kutya, ló. |
| én nem felejtlek el azért se! |
| Úgy szeretlek, hogy ide nemzelek |
|
| A zsebóra külsején indához hasonló vonalak |
| fekete zománc-mezőben, elől, baloldalon, alul |
| aranypajzs, melybe nem írta nevét az apám, |
| a számlap üvege a mutató tengely mellett |
| eltörött XI óra után egy perccel |
| VI óra előtt két percig, ugyanakkor |
| IX óra egy perctől is indul egy repedés, |
| mely a mutatótengelynél nem ér el |
| órákat római számok jelzik, |
| egytől tizenkét óráig, csak a hatos |
| hiányzik, mert ott a percmutató |
| arabszámú kis köre áll, a számlapon |
| felirás: TAVANNES WATCH CO; a hátsó második |
| és tornyos kastély koszorúval: |
| kerekek tiszta féme az óraperem |
| zöldrozsdás koszorújában, |
|
|
Elpusztított képek alá
|
Mórotz Lászlónak
| Mindentudóvá most feszül, |
| törzsével hökkent folyamot, |
| fényt zsúfol lehajtott fejével, |
|
| ő most teremt pillanatot, |
|
| találkozást ég, föld után, |
| ég, föld között történetet, |
|
| lepkék, tarlók, otthoniak, |
| augusztus péntek délután. |
|
|
| szélfújta behorpadt kalap |
| röpül mellettünk, belefűzöm |
|
| mellettünk, fejünkre zudít |
| holt sirályokat, belefűzöm |
|
| Ha lesz még aki megmarad, |
| s a világ elúszik, belefűzöm |
|
|
| Hiába vár a zöld, nem művel |
| kezem, csak eljátszik a fűvel, |
| mint a hülyék a pillanattal. |
| Mit cselekedjek önmagammal? |
|
| nézzek az emberek szemébe, |
| mint földi-kutya az enyémbe, |
| olyan félelmes tekintettel, |
| hogy már puska kell szemem ellen? |
|
| ideggyulladást egymás között! |
|
|
| Ebben az évben fölfeszítve. |
| hanyatt fekszem szárnyaim bölcsőjében, |
| lábamból lábamat növesztve, |
| szivemből szívsajgás felé |
| Istenek, költők, lázadók, |
| nem élték túl a kisdedet, |
| fölsejlik minden frázisom: |
| mögött apám halottas ágya. |
| Adjál! Adjatok! meghálálom, |
| nem jövök többet a világra, |
| szemérmes szolgátok leszek, |
| beviszem, kihozom, megtalálom. |
|
|
Csillagra-törők
| angyalok szárnyaporából születtek |
| Mi, föld hangyái és vakondjai, |
| magzatunkat sárba telepitők |
| Hitük nagyobb, haláluk dicsőségesebb, |
| ők tudnak igazán visszatekinteni. |
| Nézzétek, Holdig nől a babszár, |
| Holdban virágzik, Holdban terem. |
| Egy pillanatra sem felejtik el, |
|
| „Ahová a lélek vala menendő |
| mennek vala, ahová tudniillik |
| a lélek vala menendő és a kerekek |
| fölemelkednek vala mellettök, |
| mert a lelkes állatok lelke |
|
| Boldogok? Boldogok, boldogok, |
| Lábamnál hullám lába kél, |
| szétloccsan hajszálaimon. |
| Nyugalom, élek, nyugalom. |
| Mintha már álmomból kikelve, |
| ki lárva voltam lepke lennék. |
| Ó, Föld! Ó, bársony! Ó, körbe-körbe! |
| Csönd, jó anyám, csönd, apám, csöndbe, |
| asszony, hazám, gyerek-csönd, csöndbe, csöndbe. |
|
| mondd újra, mondd… nem hallok… |
| begyujtottam… begyujtottam… |
| visszafelé… kezdd el újra… |
|
| azbeszt, csipesz, celofán, |
| föl-le, föl-le, közelebb, |
| fejen, talpon, csigolyán, |
| sugárrá, görccsé, egyszerre, |
| csökkenek, nyúlok, ropogok, |
| nem hallok, förtelem, alá, |
| hátha még, mégis, közelebb, |
| behúnyom, kinyitom, kifújom, |
| vissza közétek, vissza kő, |
|
| „Jaj, lölke már fönn az égbe |
| örvendez a nagy dicsőségbe. |
| Teste meg már a földbe nyugoszik |
| a nagy Urnak szent nevébe.” |
|
| Föl újra, ez a halál sem rosszabb |
| föltámadt, mi kapáltuk föl, |
| mintha már meg lenne tapodva, |
| lélegzettel körülszalagozva, |
| mosolyainkkal telehomokozva. |
| Fönt látjuk utódaink sírját |
| lándzsásan, vörös csontosan |
|
| Tananarivói-halál. Bokhárai-halál. |
| New-Orleansi-halál. Tarnopoli-halál. |
| Szarajevói-halál. Arromanchesi-halál. |
| Elisabetvillei-halál. Jeruzsálemi-halál. |
| Nagypiriti-halál. Hirosimai-halál. |
| Granadai-halál. Szárszói-halál. |
| Sirázi-halál. Wittenbergi-halál. |
| Salamancai-halál. Casablancai-halál. |
| Omszki-halál. Tomszki-halál. |
| Zafaranai-halál. Canberrai-halál. |
| Larissai-halál. Santiágói-halál. |
| Greenwichi-halál. Északfoki-halál. |
| Délfoki-halál. Baktéritői-halál. |
| Ráktéritői-halál. Vasárnap-hétfői-halál. |
|
| Fényes a feltámadás útja, |
| alatta robbanás, fölötte csönd, |
| a csöndöt belélegzi az ember, |
| az embernek kicsi a föld. |
|
| Fényes a feltámadás útja, |
| ismeretlen ragyogásban rohan, |
| pontot tesz idegen csillagokra, |
|
| Mint kézről szálló katicabogár, |
| mint kézre visszajáró sólyom, |
| hova száll? micsoda zsákmányra talál? |
| micsoda szabadságba kóstol? |
|
| Halállal megváltott röpteink |
| jutalma, határtalan világ, |
| fogadj be minket oltalmadba, |
| ringass, mint anya a fiát! |
|
|
| „A hegységbe akarok behatolni, |
| ott szerzek hírnevet magamnak, |
| földjén, hová mások írták nevüket, |
| fölírom ott a magam nevét; |
| földjén, hová mások nem írták nevüket, |
| fölírom ott az istenek nevét.” |
|
|
Utolsó földi szavak
| Anyám, ki fiut szültél, ne feledd, |
| fiadat melledről leválasztja az ország, |
| ne kösd magadhoz, szeresd, |
| hadd tölthesse be sorsát, |
| szárnya nő, hadd legyen szárnyanőtt, |
| újabb csillagok hóditója, |
| szeresd, mikor az árva föld |
|
| Engem csak megszültek, kibírtak, |
| föltápláltak, mert jól szerettek, |
| engem csak megbiztak, beírtak, |
| kiválasztottak, hogy lehessek, |
|
| s én megcsinálom, megadom, |
| legfensőbb csíkja az egeknek, |
|
|
| Számok, dolgok, számtalan 48-ok, |
| nullák, ház-sír-mennyboltok, |
| hullák, váz-hír-évrongyok, |
| mostra-való sosem-voltak, |
|
| királynője vén császárnak, |
|
(Magyarázva, álmodva, elhagyva, kérve)
| Nem tudták mikor megszülettem |
| akartam látni, nem akartam, |
| beöltöztettek, ruha lettem, |
| a lepkebábból lepke lettem, |
| repülök, röpültök körülöttem, |
| győzzetek, de el ne mocskolódjon |
|
|
Először a kéz
| kisujjad ingajárását szívórád |
| indulnak bejárni a holdat |
| nagy barna éjt s a szőke felhő |
| középső ujjad platán-magasán |
| eljegyzi gyűrűs ujjadat fiának |
|
Másodszor a láb
|
kisüt hajnalban a nap-úton |
| úszik fölötted találkozik |
|
kitagadva a madarak közül |
|
az első fáig háromszor nagyobb |
| úton mint a hajósok háromszor bele |
| minden föltámadáskor kitisztul |
| a homok tepsimelegében tüskés |
|
haraszton sohai hazaérkezésre |
| lábnyomokért rajonganak a férgek |
|
s ha víz is gyűlik itatónak |
|
Harmadszor a száj
| A csók meg a száj a bimbón |
| meg a legelső szavak a csók |
| a fogak nyál és káromkodás |
|
fölpattant zára lesz ez a száj |
| lesz-e nyugalom hasadéka? minden |
| másik száj szájhoz átuszik |
|
fölötte az elfelejtett anyamell |
| inni az ég lepárolt szeszét |
|
négykézláb énekelni akarsz |
|
igy kerekül az Ó a Jaj a jó |
| és rossz alkalomból karikázva |
|
Negyedszer a szem
| A vonatablakból egy visszahökkent |
|
lovashadsereg rogyik farára |
| búzatáblák első patái égből |
| a fészekszemű fák sörényüket eresztik |
|
visszafordul a hegy északi csúcsa |
| keleté de a nemlátott arc kié? |
|
a visszahökkent lovashadsereg |
| gödörbe rogyó faráé talán könnyű |
| rézgálicszinű vonulása megmarad |
|
de a behunyt szemmel látott |
| utak mindig forgalmasak gyászom |
| repülő kering a fölrepült legény |
| sírom fölött megáll sírod fölött |
| ki harminchat évvel tulélsz |
| rézgálicszinű vonulása megmarad |
| halhatatlan kék vonulást mert |
| mindétig atombomba-koponyád |
|
Ötödször az agy
| Elpukkant szappanbuborékból |
| magad leszel majd néha-néha |
|
magad miatt leszel szabad |
| olyan leszel majd néha-néha |
| mert velőm szürke omladéka |
| te voltál az elmondhatatlan |
|
megjelentél nem mondod el |
|
mert benned újra vágyra kel |
| s várod míg velődből kipattan |
|
új szád új arcod új magányod |
|
halott szivárványt írnak szádhoz |
|
Hatodszor az öl
| Trágyagyüjtő üreg miattad |
| teérted járok idegen hazát |
| szegénységét a testnek eltalálj |
| trágyagyüjtő üreghez tied |
| s fölkél a szerelem vörös nap |
| királyt királyfiaknak királyfiból |
|
királyt az első viszketés |
| ligetbe dől tekintet trágár |
| és minden egy halomba odagyűlik |
|
kitárod súgja kitár-nélküled |
| gitárod súgja elmulaszthatatlan |
|
elfehérült ház máz és borzalom |
|
Hetedszer a has
| Reggelire tejet eszünk kenyérrel |
| semmit uzsonnára semmit vacsorára |
| fejünket letakarjuk fehér abrosszal |
| teríts kiálts gyerekeidnek |
| nem nyitom ki számat tányér |
| a mérges erdei trágyából habart |
| műlevessel ne törjön össze tányér ajkamon |
|
görcsöt ne kapjon ajkamon kivül |
| belül megmérgeződünk ha nem is |
|
ettünk volna ebédet akkor is |
|
akkor is megdöglöttünk volna |
|
Krumplinyomó huszár
(Változatok Schéner Mihály műveire)
Életfa
| első szava bimbót hajt ki, |
| nekem se szabad hallgatni, |
| nyílnak, sípolok virágot, |
| harmadik szavára gyöngyöt, |
| serkentünk zöldpihés gömböt, |
| gyöngyöcskét gömbbé, gyümölccsé, |
| mintha tél se lenne többé. |
|
Virágosat álmodtam
| te meg fényes nap voltál, |
|
|
Mákgubófejű kakas-huszárok
| Köszönjetek, ha anyám földjén jártok, |
| még akkor is, ha senkit sem találtok, |
| mákgubófejű kakas-huszárok, |
|
| hullassatok anyámnak kék virágot, |
| hullassatok piros, fehér virágot, |
| mákgubófejű kakas-huszárok, |
|
| ömlesszetek az édesemnek mákot, |
| rétesre mákot, mikor arra jártok, |
| mákgubófejű kakas-huszárok, |
|
| hogy boldog arccal gondoljak tirátok, |
| amikor messze jártok, messze jártok, |
| mákgubófejű kakas-huszárok. |
|
|
Hüvelyk ujjam vadászni ment
| Hüvelyk ujjam vadászni ment, |
| vállán a puska nem pihent, |
|
| fölállt a nyúl, bukfencezett, |
| a magasból hanyatt esett, |
|
| középső ujjam is megjelent, |
|
| de gyűrüs ujjam ette meg, |
| kisujjam azért oly kicsi, |
|
|
Szamár-huszárok
| Hát az a sok málhás szamár |
| mért nincs jelen, ha áll a bál? |
| Hát az a sok málhás szamár |
| ha áll a bál, magában áll? |
|
| Szól az egyik málhás szamár, |
| hova lett a szamár-huszár? |
| Szól a másik szamár-huszár, |
| hova lett a málhás szamár? |
|
| Szól az egyik szamár-huszár, |
| mért nincs jelen, ha áll a bál, |
| hát az a sok málhás szamár, |
| ha áll a bál, magában áll? |
|
|
Elveszett drága lovam
| falovacskákkal keresem, hiába, |
|
| ha meglátna, szárnyon szállna, |
|
| minek a rét meg az őszi szalma? |
| szomorúak a falovak is ha nem jössz |
|
|
Pásztorkalapok álma
| Elhallgat a puszta, a pásztorok állva |
| nyakukat behúzzák a szőrös subákba, |
| csöndben vannak most is, lesik a sötétet, |
| pedig napvilágnál se igen beszéltek. |
|
| Csikós- juhász- kanász-kalapok alszanak, |
| azt álmodja az a háromféle kalap, |
| hogy a szélső háznál kezdődik a vásár, |
| a Nap árvalányhaj-csokorban alászáll, |
|
| a szél zöld szalagot fércel oldalukra, |
| úgy állnak a szélben szemöldökre húzva, |
| csak akkor billennek jobbra kettőt-hármat, |
| mikor a pásztorok vígan paroláznak, |
|
| mikor illatozik pecsenye, pohár bor, |
| s már nagyon behajlik a csillagos sátor, |
| elől pöndörülnek, kajlán hátra dűlnek, |
| álmukból a széles pusztára terűlnek. |
|
|
Vásárfia
| Istók, fuss a passzusért, |
| vásár után nyulkálhatsz a ludhusért, |
| amennyit az öreg lovunk farka ért, |
| bugylibicska, similabda rengeteg, |
| mézes-mázas kalácshuszár bajusza, |
| kalácsmalac kalácsfarka kunkora. |
|
Alku
| – Mennyiért adja rossz lovát? |
| – Mutassa lova rossz fogát! |
| Nem ér ez ötezret, hallja-e? |
| – A csodát! A szája vén sütőlapát. |
| Vékony a lába, mint a nád. |
| – A csodát! Hajlik a lába, mint a nád. |
| – Négyezer ötszáz, hallja-e? |
| – Négyezer nyolcszáz legalább! |
| – Ilyen soványt? Kiböki a csont az oldalát! |
| Négyezer hatszáz, hallja-e? |
| – Négyezer hétszáz, nem adom alább! |
| – Itt a kezem, nem disznóláb, |
| négyezer hatszáz ötvenöttel jól járt, |
| – A csodát! Fizesse kend legalább! |
|
Sumákolók
| Fehér tenyerű szőrös kéz, |
|
|
Enyém a zsák, tied a pelyva, |
|
tied a pelyva, enyém a zsák, |
|
enyém a zsák, tied a pelyva, |
|
tied a pelyva, enyém a zsák. |
|
|
Itt a bicska, bugylibicska
| Itt a bicska, bugylibicska, |
| nyitva, csukva, csukva, nyitva, |
| kérem, ez egy olyan gyártmány, |
| száztizet rendelt a császár, |
| evvel rontott rá a grófra, |
| a komtesszkát megszerette, |
| itt a bicska, bugylibicska, |
| még a sípja is azt fújja, |
| itt a bicska, bugylibicska, |
| ingyen adja Miska bátyja, |
| vagyis SCHÉNER M. és TSA, |
|
Struga manó
| Struga manó, Struga manó, |
| nem látható, csak hallható, |
| mert trappol ám piros lován |
| a szekrényben, a zöld mohán, |
|
| de minden évben egy napon, |
| egy ennyi-mennyi-semmiért, |
|
| pislog a népre, mit tegyen? |
|
| a bámészkodók fölvidúlnak, |
| bukfencezik a publikumnak, |
|
|
Csepürágók
| úgy teszik, hogy elhiszik, |
|
| öt ujjukkal rám mutatnak: |
|
|
Két virág egy pár
| Virág leszek, tied leszek |
| de mondd, hogyan nevezzelek, |
| s hogy szólítsam paripád? |
|
|
Rózsa vagyok, ha úgy akarod, |
|
| Rózsa leszek, tied leszek, |
| de melyik ország a hazád? |
|
|
Virág-világ, ha úgy akarod, |
|
| Virág leszek, tied leszek, |
| de ha támad téli förgeteg, |
|
|
Melléd adok, ha úgy akarod |
|
száz gránát-gránátalmafát. |
|
|
Kátai kotló
| mert a szomszéd is adott, |
|
| ahhoz még egy pintytojást, |
|
|
Pásztorkirályok
| Az a fényes pásztorcsillag |
| három pásztor előtt ballag. |
|
| Az a három pásztor nem más, |
| Víg Pál, Nagy Pál, Víg Nagy András. |
|
| azzal a kender-szakállal? |
|
| megáll, hol a csillag megáll. |
|
| Nem pipálnak, csak pihegnek, |
| hosszú úttal dicsekednek. |
|
| Mikor megúnják az állást, |
| három szívben lelnek szállást. |
|
|
Krumplinyomó-huszár
| Hova vágtat a krumplinyomó-huszár? |
| – Amerre az esthajnal csillag áll. |
|
| Mit akar ott a krumplinyomó-huszár? |
| – Azt hiszi krumpliföldre lel talán, |
|
| A csillagon krumplit sosem talál! |
| – Hát elmegy más csillagra azután. |
|
| Ha ott se talál, akkor mit csinál? |
| – Felhőt nyom a krumplinyomó-huszár. |
|
|
(a puszta)
| tarajra vesz, fonák rejtekhelyén |
| ahogy mégis egyröptében elér, |
| ahogy szirom sóhajtja szirom, |
| ahogy az árnyék útra tér, |
| egy lábért, ahogy útra tér. |
|
(az áldott)
| mielőtt ledőlne a fa, ide lépeget, |
| benne áll meg a fa, belebújik a lián, |
| mielőtt elszáradna a lián, |
| málnásszájú gyerek, mert labdát idevág, |
| kert lesz itt, ahol labdát meg nem talál, |
| kígyó! kígyó! gondtalan gondolat, |
| napfény hasad, sugárból lesz sugár, |
|
(az átkozott)
| hol a rejtőzködő? elveszett, |
| a felakasztott, felnyársalt, levágott, |
| kínzószerszámból görbített nevű, |
| pókhálóban? penész-szakállban? |
| melyik leírhatatlan szóba költözött. |
|
(a kitett)
| Csuk-nyitva-nyit-kicsukva |
| nyit-csukva-csuk-benyitva, |
|
|