Sivatagi testamentum
| parolázott a föld s a nap, |
| fényben lebegett fürt, család, |
| eb, szoknyaszél, barackfahéj, |
| cseréphordó, lyukas kalap, |
|
| beomlottak, mállott a menny, |
| a májfoltos eb megveszett, |
| már földdel tömött koponya, |
| Anna kék arca gyertyafüst, |
| halál zöld haja Józsefen, |
|
| hallott meg harminc évesen, |
| mérges csalánpárában állt, |
| hallgatta a szárnycsattogást, |
| megindult új puszták felé, |
|
| és útja lett vadak nyoma, |
| ágya holdfényben sziklaárny, |
| fedele szél, ablaka szél, |
| követte a szárnycsattogást, |
| s egy tiszta szempár sem akadt, |
| hogy látta volna önmagát, |
|
| lelógott már mint bő ruha, |
| imbolygott, ájuldozva járt, |
|
| a város oszlopainál beszél, |
| ringyóvá bájolt angyalt megszabadít, |
|
| mert ő akire várt a föld, |
| gerincétől a fakereszt kihajt, |
| mert ő az akit égbe röpít |
|
| s hallotta a szárnycsattogást, |
| a két szárny éjszaka, a csőr |
| szállt fel a földről, s iszonyú |
|
|
|