A van az odavan

Lehullott levél idő lábnyoma a volt zöld sárga elpörgő valaha kijárok innen nem jövök el soha mikor az autó elfordul az úton tekintetem valakin elhullatom kosár szőlőjét szememmel ellopom meglátom beért evidenciám ami hazám hazám marad talán tovább gyümölcsöd piacán tovább ablakaid közös múltján tükörképem mögött előtt mezőmmé feszülök s föltámadok miként mindannyian bőrünkfáslizta sebünkkel rohan a volt a van az odavan