Birs

végtelenség gömbje

 

szakította tündér ilona hozta hollóképpen fekete

arany égi tüneményét látta valaki érte nyúló ágra

hullott megeredt molyhosra lehelte északon a kert

kívül bundás bévül vadízű fanyar nyersből lassan érő

mint a szerelem gyümölcse a nyirkos szobahidegen

csupa illat csupa csöndlitánia volt akkor a tiszta

lakatlan szoba pedig az egész ház család

dal tele és mindenki élt még apa és

anya között két diáklány nagy

és kisfiú