Szamóca

erdő odvas csöndje

csattantotta ki csillagát

a földre csöpp szalonkaszív bújt

elő a naptól szenvedő madár hagyta itt

azóta nappal bujdosik éjjel nem

találja röpköd szívtelen szárny

talan szív várja sose

érkezik túlérett csönd

csókba ívelt sejtelem

hervadása járja

át a szí

vem is