erdő odvas csöndje

csattantotta ki csillagát

a földre csöpp szalonkaszív bújt

elő a naptól szenvedő madár hagyta itt

azóta nappal bujdosik éjjel nem

találja röpköd szívtelen szárny

talan szív várja sose

érkezik túlérett csönd

csókba ívelt sejtelem

hervadása járja

át a szí

vem is

mint a

kék bazaltkő

esik rá kezem

pirosa tovább nő

elvérzik

velem

miért állt

meg délben fölötte

a Nap időzni mért éppen

pírjában akart amíg harangszó

el nem hallgatott megtántorodott

és majdnem leszakadt milyen

magra érett édesség lehet amit

még az ég is ennyire

szeret

anyám

küldi véle

ringló mosolyát

valami bizalmas

üzenet lehet minden

szilvaszemben

mi van oda

át

mennyi

bazsarózsa

lepte el a fát

piros pünkösd óta

nem gyúlt ennyi láng

mintha görög kertben régi

jelenés kelne elszerette párisz

helenét mégis csöndben békülnek az

istenek ekkora bőségből jut mindenkinek

ahány alma annyi legszebbnek való aki

megkóstolja csókra hajlandó a gyümölcs

oltó is róla

álmodik

eleven

halottá

fiatalodik

Tán valami tündér

járt az éjszaka

jártában a hegyet

összecsókolta

csókja ízét fényét fürtbe foglalta

bárki leszakítja megcsókolhassa

itt hagyta az égen túli tiszta bájt

rabul ejt az érett rizling muskotály

juhfark veltelíni

 

bőve büszkesége

 

 

 

brilliáns a szemnek

nem ízlelt a száj

ennél éde

sebbet

sehol

 

 

végtelenség gömbje

 

szakította tündér ilona hozta hollóképpen fekete

arany égi tüneményét látta valaki érte nyúló ágra

hullott megeredt molyhosra lehelte északon a kert

kívül bundás bévül vadízű fanyar nyersből lassan érő

mint a szerelem gyümölcse a nyirkos szobahidegen

csupa illat csupa csöndlitánia volt akkor a tiszta

lakatlan szoba pedig az egész ház család

dal tele és mindenki élt még apa és

anya között két diáklány nagy

és kisfiú