Vizitációk

Néha álmomban ott vagyok a zuglói lakásban, csak éppen az erkély felől érkezem, vagy a nyárfa zöldjéből lesem, mit csinál az a gyanútlan gazda, kinek pontosan akkora tér van testére szabva, akár valaha nekem is, hol egyformán igazgat magához bármely alakot régi helyén a vízcsap, ahogy most azt az idegent abban a kis szobában, hol tizenhárom éven át nagy álmaim kuszáltam, mégsem lehet, hogy annyira magától értetődőn végérvényes a távozás, amit egy szobafestő eltüntet, hisz elődöm is itt mocorog falamban, holttá fáradt életjelet hallok néha, alattam nem azért nyikkan-e olyan esendőn ez a parkett, s mikor egy cédula lehull véletlen, pedig úgy ment el innen, úgy költözködött a bejáratnak háttal, mint aki többé sose jön Budára, hát ne lássam arcát, csak utoljára ne, egy végső arcvonást sem hagyott emlékül, mint aki a mindenétől vált meg, s most egyszerre visszaveszi a tizenhárom éve fölszámolt, vele egyidős századdal, mintha élne.