Gellérthegyi pillanat

Akármi robbant akkorát a hegy bokrai közt, gránát vagy csak petárda, nagyfeszültségre kapcsolta az ideg- rendszert, s túlterhelt hálózatát kivágta a félelem, és hirtelen süket némaság sújt a gyanútlan világra, belerándulsz, kihagy lélegzetem, minden szorongás ránk tört egycsapásra, mit végigéltünk, hát azért lepett meg úgy bennünket, kabátból kabátba bújnánk, ha már csak egymásba lehet menekülni, estéből éjszakába, nemcsak innen, emlékeinkből is, belevesztek magas fekete lyukba sétáink, szabad öleléseink, semmibe lóg a gellérthegyi utca, ahogy vermét a város körbefogja, véglegesen fölénk sötétedik.