Fölszentelés

A püspök kezdi pünkösdpiros palástban Szentlélek napján, folytatja a zápor nappali holdas megváltott toronyra, míg a nap, mintha délibábja volna a lenti napnak, szivárvány világol, körülálljuk s kibéleljük magunkkal ruhástól, félig sárban, félig égben, valódi s tükörképünk végtelenné tágult, egymásba zsúfolt közössége szenteli föl a templomot, de mégis az lesz igazi avatása, majd ha jön valaki, s a magány zsámolyára térdepel gyónni, ott egy pillanatra lesz ő az első itt keresztelt, első, kinek árnyát a Mester befalazta, mátka és halott egyazon személyben.