Makovecz Imre paksi temploma
Valami ismeretlen izgalom |
árama zúg az erekben, a fák |
feszültsége akkora, mintha most |
roppanna szét a mennybolt, valami |
különös földi jelenség, csoda |
készülődik a hátsó udvarok |
a Duna és az atommáglya közt, |
kikezdve a kutyák terrénumát, |
nem idetévedt szarvas tölgyszaga |
ingerli fel most a civilizált |
ennyire az ölyv sem némítaná, |
miként ez a gazdáknak is gyanús |
jelenés, amely mindig itt marad |
porba rajzolt jövőben, multkori |
szerszámok, ökrös fogatok nyomán, |
egy partra vetett hatalmas viza |
formájában, föld, kő, homok, fa, fém |
másvilágából való furcsa lény, |
jelenés, amely mindig megmarad. |
|
|