Húsvéthétfő
|
Lászlóffy Aladárnak
| Feltámadás hétfője minden másnap, |
| meghazudtolva, kétségbe keverve |
| jár a szóbeszéd, üres locsogásnak |
| tartják, amit nem foghat föl az elme, |
|
| lotyók, csavargók lázas hiedelme, |
| kifundált hullarablás, hogy a látszat |
| feltámadásnak tűnjön, az hirelte, |
| ki nem is látta, amit mások láttak, |
|
| csupán a holtak hangja, régi képe |
| támad fel olykor? közben öntudatlan |
| keresi saját sebeit az ember |
| öt ujjával, hogy kitapintsa, él-e, |
|
| hogy húsból való lelke jelenése, |
| mégiscsak Isten fia múlhatatlan |
| mozdulata él a kenyértörésben, |
| amelyből fölismernék Emmausban. |
|
|
|