Behavazott színpad

Megvan-e még, ha már romjait sem találja, mért is akadna rá, ki arra sose megy, tán nem is létezett, lehet, csak alva jártam, s láttam káprázatos majálist részegen, mégis lennie kell valami ácsolatnak, melynek most padlatán kanróka ténfereg, forgószél, semmi-tánc, árnyékcsizmák szakadnak, s tébolyult rokolyák szórják a hideget. Akár mesebeszéd egy fuvós zenekarról, igaz, ha némaság héjáz, s a hó vakon esik, s a szinteret megrakja a magasból halálfehéren és fullasztó vastagon, dráma folyik, de nincs, ki megadná a végszót, hát, minden bábeli monológgal felel egy más világnak, míg az elmulás riasztó üzenete forog vissza a lemezen.