Égei hozadék

Szárazföld belsejéből érkeztünk, mintha messzi bolygó lakói volnánk, ahol e kitett bárka haszontalan magányban vedli halványzöld mázát, perceg az elmúlástól, belereccsen a donga, bádogkéményét rozsda emészti, sós üregben a háló málladéka, szakadt vitorlavászon maradt a nagy kalandból, s az elfekvés iránya félelmes végtelenbe, fölfoghatatlan tenger emlékébe, mit holnap hazaviszünk magunkkal, szép közös mondatokban szárazföld belsejébe, és elülnek a hangok, ahogy a vizes vászon zuhog a déli szélben, s megállapodva száraz csönddé kékül, s az öblös magánhangzók is könnyed sirályszárnyon repülnek velünk három határon, míg az Égei-tenger, mint egy mozaikműves, lábnyomunkat kirakja bőséges hordaléka vibráló aranyával, ám, ez a tükörfényre komponált mű ezentúl hiányos marad néhány alakzattal, mit lassú hajlással gyűjtögettél, kiteljesül kezedben a csíkos csigatorzó, a véraláfutásos kavics s a zöld üvegszív, kagyló évgyűrűs héja, tenyérbe illő égi szivárvány, s a ki tudja mikori terrakotta töredék összeáll majd közös szép mondatokban.