A halál diadala

Amit a régi piktor ide lát képére, képzelt erdő, belsejében hiába mind a nők és a vadász- társaság, kutyák lovak bűvölése foszló holtakkal, hiába a bűz ragálya fákon, meddő anyaméhbe is belerondít, lázból fűbe hűt a fűravatal, csalit kripta-boltja, halál-felejtés most és mindenütt, míg itt ülünk asztal fölé hajolva eszünk, iszunk, szánk éhre-szóra jár, pizza, vino bianco da tavola, kocsmaricsajban alszik a gitár, sírcsarnok, Camposanto akkor is, ha mégis másként, andalodón riszál a pszaltérium húrján csukva-nyitva egy megejtendő szűz, és társai édelegnek leszbikus, csalafinta csábolás közepette még, s aki- nek öleb jut, mosolyog végzetére, bár csóvás puttó választotta ki, még Paradiso ősgyönyörűsége, és Ádám-Éva szaporulata nem sejti, mért kiűzetés a vége, miként a tiltott tudás valaha, tiltott a szenvedély, Traini mester, mint Atyaisten kardos angyala aláhajítja ördögszőr-ecsettel e léha, bűnös bandát a pokolba írmagtalan, ám azt hiszi az ember, túlélte pokla gúnyképét, ha bomba szakadt emezre, szaggatván repesszel