Egy régi kisfilm elképzelt folytatása
Talán a halott barát szelleme |
kényszerített ifjuságunkba vissza, |
egy régi film elképzelt folytatását |
rendezni meg azonos helyszinen, |
ahol azóta is épp ott áll meg a hegyi járat, |
bár harminc évet vénülünk, ha leszállunk, |
s úgy ácsorgunk kettesben, tétován |
ismeretlen útszélen, mielőtt elindulnánk, |
mintha még most is azt keresnénk, |
amit már egyszer megtaláltunk. |
|
Akkor nyár volt és elmaradt az est, |
most január, korán sötétedik, |
a képbe az kerül, mit útunk megtalál, |
legyen halk jelzés, kényes sejtetés |
söntés helyett a kocsma keritése, |
inkább álomi kétértelmüségben |
száraz levélként ülő kismadár, |
maradék hó nagy kuvasza a kertben, |
ácsorogjunk egy rácsos kapunál, |
mintha a kulcsot elvesztettük volna. |
|
Kié a kéz, mely rögtön visszaránt? |
azért lestünk a kis ház ablakára, |
laknak-e ott, vagy csak az uccalámpát |
tükrözte át a fenyves szurdokán, |
a régi film elképzelt folytatása |
ezzel végződik, nem történt közben semmi |
érdemleges, hogy visszapörgetett |
ittlétünk kiderüljön részletenként, |
csupán a téli est leplez valami titkot, |
mért szomorít el annyira az Ábránd utca csöndje? |
|
|
|