Egy régi kisfilm elképzelt folytatása

Talán a halott barát szelleme kényszerített ifjuságunkba vissza, egy régi film elképzelt folytatását rendezni meg azonos helyszinen, ahol azóta is épp ott áll meg a hegyi járat, bár harminc évet vénülünk, ha leszállunk, s úgy ácsorgunk kettesben, tétován ismeretlen útszélen, mielőtt elindulnánk, mintha még most is azt keresnénk, amit már egyszer megtaláltunk. Akkor nyár volt és elmaradt az est, most január, korán sötétedik, a képbe az kerül, mit útunk megtalál, legyen halk jelzés, kényes sejtetés söntés helyett a kocsma keritése, inkább álomi kétértelmüségben száraz levélként ülő kismadár, maradék hó nagy kuvasza a kertben, ácsorogjunk egy rácsos kapunál, mintha a kulcsot elvesztettük volna. Kié a kéz, mely rögtön visszaránt? azért lestünk a kis ház ablakára, laknak-e ott, vagy csak az uccalámpát tükrözte át a fenyves szurdokán, a régi film elképzelt folytatása ezzel végződik, nem történt közben semmi érdemleges, hogy visszapörgetett ittlétünk kiderüljön részletenként, csupán a téli est leplez valami titkot, mért szomorít el annyira az Ábránd utca csöndje?