Valami előszobája

Nem veszed észre, megfog mint a csapda, rádcsapódik a levetett kabát ujja, lenyúl a fogasról a sapka nagy tenyere, megállít, ne tovább! ne úgy már, mint a hét ajtaju négy fal senkiföldjén megszoktad, ki-be-át rohanvást képzelt csöngetésre, még ha megparancsolnák, akkor sem muszáj egy lendületből elérni a célba, mert nem taszít akkora szomjuság konyhádba, másképp csalogat a kamra csemegével, tükrös fürdőszobád- ban ujjad szakadt ráncokba akadna, asztalodról fogyatkozó dohány égszinü füstje tűnik a magasba, akár a szökött vers, azért talány aztán az akácvirág is miatta, hisz észrevétlen nyílott el a fán, falhoz támasztva Odüsszeusz pajzsa, szegre akasztva nyugovóra tért iszákja már, nagy kalandból, magadban sem utazol sápadt játékokért, hallgatózol, mint ajtóban a süket öreg, hogy az érkezőt el ne vétsd.