Száműzetés-próba

Mikes Kelemen módra hét napig próbálgatom a száműzetés kínos csöndjét szívemben, hogyan bujdosik bennem hazám, s e mérgező titok miként sorvasztaná el álmom is a se előre se hátra rabjaként, hol a tenger földdel táplálkozik, s mindig éhes, fölbőg, ha partot ér, s mint nőstény hímjét, hiába eszi Rodostót, miként falna engem is a kettős közöny szédítő fokán, mikor hét napba éppúgy belefér apály, dagály s a tengermormolás hallgatása emberöltőkön át. Ha idevaló szóra nem forog nyelvem, elég lesz ennyi jelbeszéd hét napra, s amíg magyart mormolok magamban, hullámzó hangsúly, sziszegés szól, ahogy szellő szőlőlugason lusta, félszáraz levelek között, nyers lehelet héroszi fogsoron, Penelopé sóhajából szövött, szűznek tetsző görög nyelv, nem tudom, megrontották-e ezt is, mint az én gyöngyöm, virágom, csillagom, hamis közegben elkeverve, mintha itt kávézóban butulna el Platón, s futballpálya lenne Termopülé. Nem ér el semmi hír, egy fuvaros kelt át a városon ebéd után, behemót kamion, vad világporos ponyvája duzzadt, nagyalföldi sár szürkült alján, mit kereke fölcsapott, s ment a terhes lény, megtelten valami honi árúval Kisázsia felé, ezek szerint az ország működik, bár nem kell hét nap semmilyen cirkuszi sátornak csőstül összeomlani, egy pillanat volt ez is, s már tovább vitte az örök monoton vonulás hazátlan kuckójában, egyedül kelt át a városon ebéd után.