Szent Teréz extázisa

Kápolna-üregben, félre állítva, hogy sose érje kinti fény meg benti csillár csillagképe, s mit az oltár bocsát hívei felé, e Santa Maria della Victoria templom cella- kövén kélő kőlegenda olyan, mintha orfeumban nyílna intim szeparé, s mert a függöny nincs behúzva, nyilvános, felettébb furcsa látvány, már szentségtöréssel ér fel, amit ez a némber művel és nem Szent Teréz, és az sem ámori óhaj, hogy a csibész egy lotyóval figurázzon össze-vissza, én sem leszek kukkoló agg ferde műélményemért, más Bernini szobra titka, mintsem látomás taszítsa sziklára, oly testi kéjbe ezt a márványt, már a fénye is begörcsöl, elalél, csábító kezecske kezdi keble felől vetkőztetni, s minden tagja csüng a semmi szakadékán, míg ruhája zuhataga szűz ölét megnyomja, elgyöngült szája eseng, s szemét, hogy ne lássa kísértőjét, gyönyörére csukja, mintha megtörténne, ami annak-képzelés, elképesztő próbatételt szabott Jézus jegyesére, s arra is, ki kőbe véste testi vágya lelki mását, mint egy megdicsőülést.