Csokonai Vitéz Mihály:
Jövendölés Rippl-Rónay pictorról a Somogyban

Mily magános este,   Sohajtó világ!   Farsangi mulatság   Korgó gyomra böjtbe vált,   Trüszkölök a hidegben,   Lázzal szenelek,   Nincs ki ágyam megvesse,   Ábrándim a gyógyszerek,   Árva most,   Mint Kapos,   Tülök szarva   Karcolatja,   Kanász ez a tél! Majdan jő egy pictor,   Átpingálja mind,   Meggyfa virágával   Május módján havazik,   Aztán miként a scriptor   Versezetembe   Másolom, mint annyiszor   Jóslatira életemben,   Csillogás,   Villogás,   Fű az alja,   Azt bozsgatja   Zsenge szűz s madám. Oh, te áldott május,   Dús meztelenség,   Villitánc, káprázok   Midőn Lillán képzelgék,   Hevem gerjeszti bájuk,   Mejjök, tomporuk,   Vakítana dombocskájuk,   Ha épp akkor volnék ott,   Ámulok,   Bámulok,   Veres széken   Démon, kéjjel   Hív egy setét hölgy. Leskel a vén mester,   Mint volnék kókler,   Fejfedője, sálja   Franchonbéli, cinóber,   Akit oly féltve restell,   Öreganyjára   Festi, sáppadt kezekkel   Sármányos kalickába   Ámuló,   Bámuló   Asszonykára,   Kit magánya   Szellemmé gyötört. Belőlem pediglen   Csinál vén pipást,   Valami Piacsek   Bácsi névvel fölruház,   Kadarkával derítsem   Végnapjaimat,   Pöfékelő szelíden   Éljek, éltem pisla csak,   Elmulok,   Ugy múlat,   Nem is él még,   Álomképét   Befödi a köd.