Csokonai Vitéz Mihály: Feredés
Kelt ki, s bejárná az űrt, |
Fordul, könyvre kúszik, hátha |
|
Benti szellőn kék tekergő, |
|
Oh, ti drága gyermekcsínyek, |
Bugyogócska nincsen rajta, |
Innen szoknya nem takarja, |
|
Fehér ölben prémes állat, |
Fölébred, ha tavasz lesz, |
Vajh, kicsoda szólongatja, |
Kemény vámot ki ad s vesz? |
|
Most már azt se tudom, hol van |
Erzsike is asszonysorban, |
|
Jaj, legalsó meztelenség! |
Csupasz, mint két tökösveréb |
|
Nincs a paráznának nyugta, |
Ahogy holtak lelke csapkod, |
Ugyan irigy, vad suhancok, |
|
Bozótosból nőtt a házhoz, |
|
Sáppadt, kezében szappan. |
|
Kontyát széjjel bontotta, |
Süvegelte, hullott a hab, |
|
Szomjúhoztam, ki ott volt |
Kiskonyhánkban, fámmal szemben, |
sohase látott völgy s domb, |
Meglestem, ki anyám volt. |
|
|
|