Csokonai Vitéz Mihály: Feredés
| Kelt ki, s bejárná az űrt, |
| Fordul, könyvre kúszik, hátha |
|
| Benti szellőn kék tekergő, |
|
| Oh, ti drága gyermekcsínyek, |
| Bugyogócska nincsen rajta, |
| Innen szoknya nem takarja, |
|
| Fehér ölben prémes állat, |
| Fölébred, ha tavasz lesz, |
| Vajh, kicsoda szólongatja, |
| Kemény vámot ki ad s vesz? |
|
| Most már azt se tudom, hol van |
| Erzsike is asszonysorban, |
|
| Jaj, legalsó meztelenség! |
| Csupasz, mint két tökösveréb |
|
| Nincs a paráznának nyugta, |
| Ahogy holtak lelke csapkod, |
| Ugyan irigy, vad suhancok, |
|
| Bozótosból nőtt a házhoz, |
|
| Sáppadt, kezében szappan. |
|
| Kontyát széjjel bontotta, |
| Süvegelte, hullott a hab, |
|
| Szomjúhoztam, ki ott volt |
| Kiskonyhánkban, fámmal szemben, |
| sohase látott völgy s domb, |
| Meglestem, ki anyám volt. |
|
|
|