Csokonai Vitéz Mihály: Feredés

Magánosság hajlékában
Elmélkedve száll a füst,
Pipám bagóparazsában
Kelt ki, s bejárná az űrt,
Ablakról darázs csóvája
Fordul, könyvre kúszik, hátha
Megfejtené a betűt.
Benti szellőn kék tekergő,
Omló, foszló, csavaros,
Mennyezeti bárányfelhő,
Pipámat eloltom most,
Lógok a húsfüstölőben,
Elállok, s amire nőttem,
Már öreges állapot.
Oh, ti drága gyermekcsínyek,
Be messzire estetek!
Üres sírgödörből nézek
Fölibém állott szüzet,
Bugyogócska nincsen rajta,
Innen szoknya nem takarja,
Mit szorongván rejteget.
Fehér ölben prémes állat,
Szunyókáló szelíd nyest,
Megmozdul téli álmában,
Fölébred, ha tavasz lesz,
Vajh, kicsoda szólongatja,
Babusgatja, tapogatja,
Kemény vámot ki ad s vesz?
Most már azt se tudom, hol van
Az egyszeri Ilonka,
Erzsike is asszonysorban,
Kölkét egrecírozza,
Gondol-e a bürök magas
Rejtekére, ahol a gaz
Keserű szaga, combja.
Jaj, legalsó meztelenség!
Nem sikerül, ami jó,
Csupasz, mint két tökösveréb
És alig konfirmáló,
Két kíváncsi gerjedelem,
Valaki jár a kerteken,
Félig ember, félig ló.
S Mária? kit az oskola
Sárga falához nyomok,
Tűz a mejje, tűz tompora
S bírhatatlan éget ott,
Rásülök a nagykabátban,
Olvad a hó, buja lázam-
Tól cipőmön elcsorog.
Nincs a paráznának nyugta,
Föltámad a temető,
Kuvikolva, huhotolva
Száll tíz vánszonlepedő,
Ahogy holtak lelke csapkod,
Ugyan irigy, vad suhancok,
Erre én, amarra Ő.
Oka pedig mindezeknek
Feredőzős látomás,
Istenhez közel lehessek,
Másztam volna kőrisfát,
Jó magasra az akácos
Bozótosból nőtt a házhoz,
Mohás cserepet piszkált.
De én ingó tetejébe
Azon túl nem jutottam,
Petrós lámpa bűvkörében
Legalul csimpaszkodtam,
Onnan ámultam az ablak
Mögé, mezítelen alak
Sáppadt, kezében szappan.
Ráborult a lavoirra,
Kontyát széjjel bontotta,
Fölhúzódzkodott a lába,
Térdét keble cukorja
Süvegelte, hullott a hab,
Miként az első hó szakad
Vagy tolladzik fosztóka.
Megbénultam, oly ijedten
Szomjúhoztam, ki ott volt
Kiskonyhánkban, fámmal szemben,
sohase látott völgy s domb,
Azóta pokoltűz éget,
mert e hatalmas bőséget
Meglestem, ki anyám volt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]