Somogyi Névtelen: Virág

Pap vala, rejtett szenvedelem, pocakocska,
Virág! Reverendája alatt lankadt versezete.
Jöjj Múzsám! Hívta kívánta az éteri hölgyet,
Aki hozzá takarítónőként látogatott.
Hívta Horácot, megjött, hat ökörrel
Dübörgött háza előtt, s rámondá, hófuvat az.
Mord viharokra skandálta a tüzhely
Parazsát, sose tudta, millyen az ormok,
A szélvész géniusza. Költőfejedelemnek
Koszorúzta magát, s főúr adományozta
Liquerrel kupicázott egyedül, míg
Teli serlegből iszogatta a hódolatot.
Éjszaka padlásán egerek, lent nagy költők
Kisérteti közt morzsolgatta füzérét,
Mégsem hagyták nyugton az áldott fajtalanok.
Bosszúját gúnyba, imádságba csavarta:
Sok rút százlábút bújtass be fülébe,
Hadd másszák füle dobját, kérte az isteneket,
Majd aztán igazán eljött érte a Múzsa,
Lelkének pötyörű almája tabáni
Házküszöbén kigurult.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]