Nyár-töredék

A mindenséghez mérten, a falak meredekéhez képest legalul megsejtem a sosemvolt költeményt, de ha megírnám, mit az éjszaka őszikehangon diktál, töredék maradna csak, az egész látszata s a tökéletes kalligráfia sem idézhetné föl, micsoda kép, amint a holdba ágazó Duna ezüstjében az örvénylő sötét üres ladikját elnyeli a víz s micsoda képtelenség, az akác dűlőfélben is megtartja magát a hegyoldalban, s olyan könnyűnek tetszik mint ama Gecsemáni kert fölött a felhő, bár roppant teher s a vén ciprusfa történettelen nyujtózik át a szomszédból, tudom a másé, mégis a tulajdonom, néhány verssor, a nyesett, lecsupált lomb drámájából fönnmaradt románc