|
Bella István születésnapjára
| Fák is születtek veled akkor |
| tán itt a kertben valamely egyidős |
| hűsöl s az oroszlán-álmos kora-nap |
| valami madár rejtőzködik belül |
| szíve az ötvenéves lombnak énekel |
| briliáns szivecske-dobogást sajog |
| hallom és hosszan hallgatom |
| megfeledkezve mindannyiunk szivéről |
| csak ne szárassza csönddé az aszály |
| meglátnánk akkor bensőnket kívül |
| azt a rángó erőlködést hogy bármikor |
| beleszakad a meghajszoltatásba |
| csak meg ne halljuk ha a vér |
| szivattyúkban sikít szuszog s visít |
| kidurrant gumiból megsűrült oxigén |
| ének tárja a fát Isten felé |
| fölmutat röpke örökkévalót |
| fagyöngy zöldell csupán favágó feketéll |
| ősi lopakodás barbár rajtaütés |
| nyögő sújtás magát-megadta-törzs tövén |
| tuskót csákányoz mintha földet belezne ki |
| gyűrűstől aprít bukott babákra ötvenet |
| csak meg ne lássa még fél század belsejét |
| akác-sárga kőris-fehér gesztenye-vajszín és |
| a fenyő-barna kugliról a fűrészport leszórván |
| csak meg ne lássa még kín kéj nyomatait |
|