Gyergyói csillagok

A föntiek otthoniak, csak valamelyest keletebbre, milliárdos arányuk ugyanaz, a Nagy Göncölhöz épp olyan távoli a Sarkcsillag, de közelebbi az iker barna medve, s mert itt a ragadozó súlyosabb, hát akkora a gravitációja, a Tejút majdnem leszakad, és olyan vak az éjszaka, ahogyan szénné süllyednek a falvak, már azt hiszem a csillagok ettől a sötétségtől vannak, nélkülük teremtés előtt egyedül, félnék mint az Isten, vagy magánzárkás rab, kivel megtörténhet minden kiméletlen, vagy kitett gyermek az uton, hol sírásra jár medve, farkas, félem a gyergyói magast, otthoni szemeidnek ugyanazt találom keresetlen.