Vers egy korsó sör mellől

Mintha árnyékos parthoz kikötött Noé-bárka ringatna, sörözök, egyszuszra annyit mit a szomjúság mohón fölitat, később kortyra korty, a finom repkény hadd csipkézzen át, míg körülöttem a félmeztelen önkéntes szolga olyan hirtelen csap le az asztalokra, szinte röstelem lassú iddogálásom, csikkjeim máris szemétbe önti, jár neki ezért valami sör vagy féldeci, odacsámpál, hol értelmes dolog akad és ujjain a poharak a koccintók helyett koccintanak, onnan hullnak a fémlő pultra le, s majd érett árpamezővel tele fölsárgállnak, akár e félvad öreg derékszíján az orosz rézcsat, a finom repkény hadd csipkézzen át, míg bizonyos lesz a bizonytalan, a Valaki, a Mintha, Valahol, a Bár, a Majdnem és a Messze-van itt hajózik mellettem a Dunán, és a reszketeg túlsóparti Ház, a nem-tudom-ki-lakja-Délibáb marad a helyén biztosan