Jelentés a te fádról
Hadd higgyem el, azért hullatta le |
leveleit mert hiányzol neki, |
hatalmas döndülését a fagyon |
csak én kérdezhetem, érted van-e? |
beleremeg a baglyos téli zöld, |
tíz összecsavarodott törzsben |
roppant ölelés, ellen-Laokoón, |
nemcsak ebben a kertben itt, ahol |
száz négyszögöles avar a birtoka, |
e rám boruló gömb-harmóniában |
nincs boga, odva, csupán sudara, |
hatalma van mert koronája van, |
a teliholdat neveddel megírja, |
ha égig ér, hát meghosszabbitom |
Budáig hozzád, fél ország leszen, |
gyökere éltet minden temetőt, |
nem mondom ki a nevét, te tudod! |
|
|