Fölajánlom magam

Kifogy az ünnep, nem mint télutó, inkább akác, örömhullásból drót-bozót, varjú trónfosztott koronán, elferdült gyászkeret, károgva letörik, beáll a végleges, az első besárgult levél elfelejtődése óta mennyi nap? hulló hajszáltól tar fejig, emlékezik az ember, úgy tűnik, egyetlen év az élete, nyitás, érés, csontritkulás fal közelít és megveri a fa, lelke vesszőfutásában kihűl át a zuzmarás ceremónián keleti pusztákon a szél, a zöld remény élősködő fagyöngybe zsugorul. Elaggott ünnepem, otthontalan Istenszülő, ha Betlehem istállója födetlen omladék, lakatlan hajlék kulcsa elveszett, hova szülje meg Mária fiát? állatmelegbe sem, pásztortalan, üstökös-csillag nem vezet Gáspár-Menyhárd-Boldizsárt, rongyos istállót ajánlok, magam, szívem csöpp jászolát, tüdőm lehelletét, mirha-májamat, tömjén-fogam, arany-szemem, karácsonyfa-gerincemet, bordáimon angyalhaj és Tejút, tövis-ezüst a Megváltónak megváltásomért.