Az örök liliom

E másvilágból való kerti vágy ágyásában a liliombokor dere után zöldbe langyosodott, míg rátiport az újjáépítés kereke, talpa, ráfordult a föld, a sár kásája, bugyborgó varangy, s a malteros, füstös téglahalom föléje dobva mint giliszta-vár, és mindenféle lágytestű kukac nyirkos födele rámohásodott, csak vissza kellett jönnöm valaha meglepődhetek, pár hónapra rá a reménytelen semmirevaló mégiscsak örök sárga liliom, hétszirmu fő, finom aranyszabály, mint napba vetett fordított király túlélte, s mintha rezgő levegőn úgy állna sásos levele fölött, akár sugáron égi vonzalom, mert áll a ház, ágyása is legyen; s lilioma, túl földi közhelyen, és legalul mélységes mélyi fény.