Után

Egymásra vall a test s az ő lakása ahogyan meggyalázva kornyad padlójára valami piti betörő miatt utána minden elképzelhető még csak pár garast gurított világgá ilyen véletlenül már gyilkos is jöhet miképp az ajtót sarkig tárva hagyta mögötte kibelezett táska eltűnt és mégis itt maradt vázás virágok levert szirma ő és családias csoszogás huzat majd belopódzhat üres kulcslyukon Most még csak a rendetlen gyomor utána mint az elcsúszott sikér- tányér a locspocs mosogatóban nyaklott hegedűk nyűtt lóbőrdobok betömött trombiták másnapos visszhangja lett a fej a szellőzetlen lélegzet és a kinti szellő egymást oltja ki híjas fogsoron s mint a beásott rakéta a Bakonyban transzplantált uráli repesz sajgat húsomba szervült gyilkosom Utána minden elképzelhető a szív ábrándja költöző madár délről északra zöldből zöldbe bárminek ellenére mindenért kiénekel s vezet a teremtésre működő növényi csöndbe hol gyöngybagoly puhog akárha süldő vadnyúl szállna s a lejtő alkonyatban csillagok gombolják rám hatalmas hálózsákomat