Pilinszky éjszakája

Majd becsukják a templomot, örökmécs vérzik a sötétben, s Te, fordított föltámadott, mennyedből odatévedsz, válladon gerenda-kereszt egyensúlya, aránya. roppant súly, mégis könnyű lett a kínok latros árnya. Szemed lehúnyod, tenyered kosarában világít orcád, ujjaid gyertyák, öt hideg láng, gótikus gyöngyház, és elkezdi az orgona nem evilági áradással, megéledt oltárok sora, a szentek rendben körülállnak. Míg a padláson ördögök vihognak, dióval zörögnek, lánc csörög, fajtalan nyüszög a kisértés fölötted, kísérthetetlen túlnani, Tamás apostol kétkedése nem kisért már, megvallani sem muszáj vétlen bűnösséged. Lent poklot jártál, fönt pokol- tornácán át kellett-e menned? tömjén füstjében lakozol, pietás, öreg kisded, bújj ki ferdén a kulcslyukon! nem láttalak azóta, füstöm, parazsam elnyomom a Nárcisz eszpresszóban.