Weöres Sándornak Csöngéből

Az út elején Kálvária van,
Krisztus latrai kálváriátlan,
hideg van, köd van mintha úttalan,
a fáknak hullólevél-árnya van,
búcsúnkat odalöki a kanyar
Csönge! templomfal látszata avar,
fehér ludak gubbadoznak a sáron,
ladikocskái voltak valaha,
kikötöttek a piros gágogáson,
hiányodon, Csöngey Weöres Sándor
gyereklábad dekadens kutyák lábnyoma,
nincs mangalica-aura,
ha nem költő a disznópásztor,
nincs harangszó ha roncs az orgona,
paraszt-szklerózis szürkül a kapufélfából,
szűk szafaládés bolt! az asszonyt összezárja,
neuraszténiák kocsmája! nyitva van
míg befordul a távolsági busz
olaj-, bakancs-, kofaszoknya-szaga,
és megáll és elindul,
mások között magamban máshova,
hideg van, köd van, ősz van úttalan,
az utak végén kálvária van
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]