Gyászinduló az Új-Hungáriában, 1987

Vége a nászindulós Ó-Hungáriának, gyászindulós az Új-Hungária, de csak nekünk, mi nem járunk oda, kivesztünk élve-halva, elcsatolt csöpp országrészünk idegen csoport tapodja napról napra, átvonul németül, oroszul, angolul, arabul székünk lefoglalja. Bátyám-hiány a kávéház zaja, neve fájdalmas mondhatatlanul, Szabó Pista fogát nem konyakozza, meggyógyította a nyirok, alul, Jékely kamasz mosolya száradt, arany ciráda-festékből ragyog, Kormos szeme táskám Normandiából ahol voltam, vagyok, Zelk Zoltán vörös postakocsija ősszel elvitte Zolit, Huszárikot, ősszel temettük el Ladányit is, előbb Gerelyest, B. Nagyot, oly egyedül hullott le, mint a nyári falevél, Galambos Lajos. Nem züllök át három nap-három éjjelt, Bella Pistának nyíló üres tenyérrel, hogy adna már ötvenest legalább, nem élnék túl még három éjszakát, mikor Balaskó Jenő mondta volt, folytassuk a motívumot! melynek hadargó fináléja Császár, Katikán az autónyom-tetoválás krematórium hamujába hullt, egymást szerető szemeim kora múlt, csak valameddig, valaha. Nem ül az Új-Hungária balsó negyedik asztalánál azóta-hitvesem-Judit, Erdély Miklós sem csalogatja mozaik- műhelyébe rabszolgás rakosgatásra, rákos héber-betűkkel értesít, a Farkasréten legyél ott te is! De azelőtt! Nem tudom, merre Erzsi, cirógatása álom: hasonlítok festő szeretőjére, aki nemsokára pietás Krisztus, kereszt sziklává döbbent ágyon, Kondor Béla barátom, Szentjóby, Erzsit elszerette, a cselédlépcsőn Svájcba tűnt, itt felejtve az új mértékegység krómacél tengelyét. Első barátom megrovó kezéből borra nem tellene, mi akkor ötvenért, már nem kérhetném meg Judit kezét tükörben, mikor ellép a ruhatártól, nem ülnék ott, ha mindkét asztaltársam, Kamondy és Huszárik kihalt a tanúzásból. Az a tükör széttört vagy áthelyezték, minek is arctalan kísérteteknek, nekünk se, nem járunk oda, jósoljuk, számolgatjuk, meddig túlélésünk életkora, mi azelőtt, ma széjjelszórt jelenlét, magunkba disszidált fölöslegesség, exodus-vágy vagy új haza, új kávéház, új kocsma, új kert nyári, árnyékos szándék otthona, vége a nászindulós Ó-Hungáriának, gyászindulós az Új-Hungária.